Page 60 - 7szinvirag_borito_sima.indd

Galambnagymama

Három koppanás az ablakon.

Anyu éppen Orsi mackójának gomb-szemét varrta vissza, amit a tegnap esti párnacsatában Bence leszakított. Én újsá-got olvastam a fotelben, Gergô meg Ben-ce gombfociztak a kihúzható ebédlôasz-talon.

Kopogtattak az ablakon.

– A nagymama! – kiáltott Orsi, és az ablakhoz rohant. Anyu kezébôl kiesett a tû, én ijedtemben összegyûrtem az újságot, Gergô és Bence pedig szoborrá dermedtek az asztal mögött. Mert valóban, amíg élt, a nagymama éppen így kopogtatott földszin-tes házunk ablakán, valahányszor megláto-gatott bennünket. Kopp, kopp, kopp. Aztán elbújt az ablak mellett, hogy meglepetést szerezzen a legkisebb unokájának. Csak-hogy a nagymama már egy hónapja nem volt közöttünk. Azt, hogy nincs, nem bírtuk megmondani Orsinak.

– Olyan kicsi még – szólt anyu –, al négyéves! (…) És hallgattunk.

Ugye, így már érthetô, hogy a háro koppanás és Orsi kiáltása megijesztett be nünket? De a megdöbbenés elsô pillanat után az ablakhoz léptünk mi is. Kint a pá kányon egy fehér tollazatú galamb álld gált. (…)

Orsi elkerekült szemmel bámult a m dárra.

– Ez egy galamb – mondta Bence O sinak, aki erre elmosolyodott és az üve hez nyomta az orrát. Láttuk, hogy vala titkosat gondol. A galamb felrebbent, szá nyával megütötte az üveget, és leereszk dett az ablak elôtt a földre.

– Biztosan éhes – szaladt ki Gergô konyhába kenyérmorzsáért. Amikor vis szajött, óvatosan kinyitottuk az ablakot, leszórtuk a morzsát. A galamb föl-fölp lantva falatozni kezdett.

58