Page 68 - 7szinvirag_borito_sima.indd

Isten kardja

Attila király egyszer különöset álmodott. Azt álmodta, hogy meghasadt az ég, le-szállt belôle egy ôsz vitéz, s egy kardot kötött a király oldalára. De nagyon külö-nös kard volt az. Arany a markolata, s az volt a legkülönösebb, hogy amint a kardot kezébe vette, egyszerre maga elôtt látta az egész világot, rengeteg erdôket, végtelen tengereket, fényes városokat, rettentô had-sereget. S ahogy megsuhogtatta a kardot a világ négy tája felé, hát az erdôk megha-joltak, a városok lánggal égtek, a hadsere-gek földre hulltak.

– No, ez különös álom volt. Ugyan mit jelenthet? – tûnôdött a király, s magához parancsolta tanácsadó papjait, a táltoso-kat, hogy fejtsék meg álmát.

– Nem nehéz ezt megfejteni, nagyúr – mondja a legöregebb táltos. – Azt jelenti, hogy Isten a maga kardjának mását adja neked, s te azzal hatalmad alá hajtod az egész világot.

Abban a szempillantásban suhog az aj-tófüggöny, s az ôrt álló vitézek egy pász-torfiút vezetnek a király elé. Különös kard volt a fiú kezében, aranymarkolatú. Oda-nyújtja a királynak.

– Hol vetted ezt, te fiú? – kérdi ámulva Attila.

Leborul a pásztorgyerek a földre, szava akadozik.

– Ahogy ma hajnalban nyájamat terel-gettem, uram királyom, észreveszem, hogy sántít a fehér üszô 1 és véres nyomot hagy a lába. Körülnézek, mi szúrhatta meg ezen a selyemfüvön? Hát ennek a kardnak a hegye állt ki a földbôl. Odame-

gyek, ki akarom húzni, láng csap ki b lôle.

Ijedtemben elszaladtam, és csak messz rôl néztem, hogy lobog lánggal a kar Egyszerre aztán ellobbant a láng, s mi odaértem, már kint volt a földbôl az egé kard, ott feküdt a füvön. Fölemeltem, és e hoztam neked, nagyúr, mert téged illet! – Ez az Isten kardja! – kiáltották a tá tosok.

Attila pedig felnézett az égre, suhinto a karddal keletre, nyugatra, észak felé, dé nek, és azt mondta hozzá:

Csillag esik, föld reng: jött éve csudákna Ihol én, ihol én, pörölye 2 világnak! Sarkam alá én a nemzeteket hajtom: Nincs a kerek földnek ura, kívül rajtam!

Magyar népmonda alapján – Móra Fere

Iványi-Grünwald Béla: A Hadúr Kardja (részlet Magyar Nemzeti Galéria

1 üszô: fiatal nôstény szarvasmarha

2 pöröly: kalapácshoz hasonló súlyos szerszám

66