Page 82 - 7szinvirag_borito_sima.indd

Nándorfehérvár ostroma

Részletek

jólesett a hûs fuvallat…Amikor pedig elál-lott a szél, az éjszaka sejtelmes csendjében gyönge vízcsobogást hallott. Szívében hirtelen fellobbant a reménység lángja, s minden erejét megfeszítve elindult a forrás irányába.

És nem sokáig kellett mennie! A hajlat elején, kicsiny erdei füzekkel körülölelt forrásból csörgedezett az életmentô víz. Beél vitéz egykettôre megtöltötte a tömlôt a forrás kincset érô cseppjeibôl, majd hóna alá fogva megindult a nagy szikla-bérc 1 csúcsa felé.

Éjfél is elmúlt, mire felkapaszkodott. Amenekülôk, a király is, mély álomba me-rülve aludtak.

– Vizet, vizet hoztam! – lihegte öröm-mel a vitéz.

Erre felriadt a beteg király.

– Itt a víz, felséges uram – szólott új Beél.

Az alélt király elôször azt hitte, cs álmodik. De amikor a hûs cseppek éri tették az ajkát, ráébredt a valóra. Megk szönte Beél önfeláldozó tettét, s mél jutalmat ígért.

Amikor pedig a tatárok kitakarodtak országból, IV. Béla király magához hívat Beél nevû vitézét, és egy adománylevel nyújtott át neki. Ezen írás tudtára adta mi denkinek, hogy Beél vitéz ama hegyet környékét örökös tulajdonul bírja a kirá akaratából. A hatalmas kôbércet, amelyn aljában a forrás volt – és ma is megvan azóta nevezi a nép Bélkônek.

Magyar népmonda alapján – Balogh Bé

(…) 1456 nyarának elején a török császár roppant hadával hozzákezdett Nándorfe-hérvár 1 ostromához. Egymás után omlottak le a vár magas tornyai, ledôltek a védôfalak és a bástyák 2 . A vár védôi egészen kétség-beestek, a biztos halál közeledését várták. Ekkor jelent meg a Duna partján Hu-nyadi János csekély számú seregével. (…) Hunyadi arra törekedett, hogy az ellen-ség hajóit a folyóról elûzze, s a várban le-vôknek fegyveres segítséget vigyen. Számított ebben a vízi csatában a halá-szok kis bárkáira 3 , és számítása bevált: a mozgékony halászbárkák könnyen elsur-rantak a török hajók között, és több oldalról támadva sokat felgyújtottak közülük. (…) Lángban álltak a török hajók, s a magyar vitézek büszkén vonultak be a várba. (…) Ezalatt a törökök táborában nagy tanács-kozás folyt. A török császár kiadta a paran-csot, hogy az ostromot folytatni kell.

Az ostrom rettenetes erôvel tovább fol Néhány nap múlva minden torony ledô s a falak nagy része is romokban hevert. Az ostrom tizenötödik napján megind a végsô, mindent eldöntô támadás. Ha nalban szörnyû dobpergéssel, erôs tromb taszóval és harsány kiáltozással roham indult a török.

Már az elsô rohammal betört a vár bels jébe, és elseperte a gyenge magyar véde met. A belsô várban nagy közelharc fol a magyar vitézek végsô elszántsággal ver kedtek, visszaszorították a törököt, azt ismét meghátráltak, majd újra elôretörte (…) Ekkor történt, hogy egy torony véde mében az egyik vitéz, Dugovics Titu birokra kelt 4 egy törökkel, aki lófark zászlaját ki akarta tûzni a bástyára. Amik látta, hogy semmiképpen sem bírja a tör köt leküzdeni, megragadta ellenfelét, s m gával rántotta a mélybe.

1 sziklabérc: magasba meredô hegycsúcs

80