Page 87 - 7szinvirag_borito_sima.indd

Mátyás király könyvtára

Mátyás király budai palotáját mindenki megbámulta. Egyesek a tágas ebédlôket, a fényes hálószobákat dicsérték, mások a berakásokkal ékes ajtófélfákat vagy kan-dallókat, amelyeknek tetején szebbnél szebb szobrok állottak. Sokan megbá-multák a könyvesházat is, amely görög és latin könyvekkel volt tele. Különösen a könyvek kötése tetszett a látogatóknak: minden köteten Mátyás király címerét látták. Ezért aztán a Corvin névrôl el is nevezték a csodálatos könyveket corvi-náknak.

Tetszett a díszes könyv mindenkinek, de az olvasáshoz ekkor még kevesen érez-tek kedvet.

Történt egyszer, hogy Mátyás szürkü-letkor bement a könyvesházba, mert ma-radt néhány perce, amit kedves könyvei között tölthetett. Hát ahogy belépett, megpillantott egy rongyos fiút, aki a hátsó kijáraton el akart illanni. – Megállj! – kiáltotta a király.

A fiú megállt, és állóhelyében úgy resz-ketett, mint a nyárfalevél. Hóna alatt egy corvina letépett kötését szorongatta. A fiú nem mert felelni a király szavára, csak állt, és reszketett a félelemtôl. A király megsajnálta, és azt mondta neki:

– Fiam, a könyvnek te a kötését tépted le, pedig annak a benne levô tartalma az értéke. Én is azt tisztelem, amit a tudósok és az írók alkottak, azért köttetem be dí-szesen a könyveket. Te nem is tudod, mi-tôl fosztottad meg magadat, amikor a kö-tést ellopod, és a betût itt hagyod. De már akkor rohantak a könyvtárosok is, és nyakon csípték a tolvajt. Mindegyik ütni akart rajta egyet, hogy saját vétkét takargassa, hiszen az ô hibájuk volt, hogy a fiú a könyvesházba besurranhatott. De a király megvédte a fiút, és azt mondta a könyvtárosoknak:

– Vegyétek el tôle, amit el akart lopni aztán hagyjátok futni. Elég büntetés a neki, hogy egész életében a tudatlansá sötétjében kell botorkálnia.

Lengyel Déne Bonfini krónikája és Galeotto Marzio nyomá

Lombardiai – milánói mester: Mátyás király dombormûvû képmása 1485–1490 körül, márvány, 55 x 38 cm, Szépmûvészeti Múzeum

Corvina