Page 88 - 7szinvirag_borito_sima.indd

Nemhiába szerette a nép Mátyás királyt: nem volt több hozzá hasonlatos királya a magyarnak. Amint neszét vette, hogy itt vagy ott erôsen sanyargatják 1 a szegény földnépét, nem volt nyugodalma Buda vá-rában. Álruhába öltözött, s úgy ment szín-rôl színre látni a valóságot.

Egyszer hírül adták, hogy a kolozsvári 2

bíró ugyancsak sanyargatja a szegény népet. Hiszen nem kellett több Mátyás királynak. Majd megnézi azt ô a saját sze-mével, s jaj lesz annak a bírónak, ha igaznak látja a sok panaszt.

Mátyás király paraszti ruhában ment le Kolozsvárra. Ott leült a mészárszék 3 elôtt, éppen szemben a bíró házával. Hiszen jó-kor ült a mészárszék elé! Nagy sereg nép hordta a fát a bíró udvarára, egy csomó meg vágta az udvaron. A hajdúk 4 pálcával biztatták a szegény népet: hordjad, vágjad, paraszt!

Egyszerre csak egy hajdú megpillantja Mátyás királyt.

– Ne, te ne! – mordult rá a hajdú –, hát te mit lopod az isten áldott napját? Kelj

föl, ne lógasd a hosszú orrodat, hitvá paraszt!

S hogy a szavának nagyobb foganat legyen, pálcájával jót húzott a „parasz hátára. Mátyás felállott, megvakarta a h tát, de nem indult. – Indulj már!

– Jó, jó, de mit fizet kend?

– Ezt né – ordított a hajdú, s még n gyobbat húzott Mátyás hátára. – Ind elôttem!

Mit volt mit tenni, Mátyás elindult hajdú elôtt.

– Be a bíró udvarára, vágjad a f hosszú orrú!

A bíró ott könyökölt a tornácon. Máty megszólította.

– Kigyelmed a bíró? – Én hát, mi közöd hozzá?

– Ahhoz nekem semmi közöm, de sz retném tudni, mit fizet a favágásért. – Ejnye, ilyen-olyan, szedtevette p rasztja – káromkodott a bíró. – Mindjá fizetek én neked. Húzz rá! – parancsolt hajdúnak.

No, annak nem kellett parancsolni, ha madszor is ráhúzott, hogy csak úgy po zott Mátyás zekéje.

Jól van… Mátyás többet egy szót se szólt, vágta a fát, de közben, amikor sen sem látta, veres krétával három hasáb ráírta a nevét. Este csöndesen odébbállt. Másnap aztán királyi pompával állít be Kolozsvárra. Hívatta a bírót és az egé tanácsot. A bíróhoz ez volt az elsô szava – Mi hír a városban, bíró uram? – Semmi nevezetes, felséges ura Csöndben, békében élünk, amiért áldj felséged nevét lefektünkben, felkeltünkbe – Úgy? Hát a szegény földnépe? Ne sanyargatják az elöljárók?

– Nem sanyargatja senki, felség uram. Soha ilyen jó dolga nem volt a fö népének.

86

A kolozsvári bíró