Page 89 - 7szinvirag_borito_sima.indd

– Jól van, bíró uram. Hanem szeretnék végigsétálni a városon, hadd lássak színrô színre mindent. Tartsanak velem kigyel-metek!

Elindult Mátyás király, utána a bíró és mind a tanácsbeliek. Mennek utcáról utcára s egyszer csak megállnak a bíró háza elôtt. – Ej, de nagy kazal 5 fája van, bíró uram! – mondja a király.

– Isten megsegített – feleli a bíró alá-zatosan.

– Hát rajta kívül más nem? Kik hord-ták ide ezt a sok fát?

– Az emberek, felséges uram. – S mit fizetett nekik?

– Ingyen, szeretetbôl tették – mondta a bíró.

– Na, én mintha másképp hallottam volna. Hé, legények – fordult a király a szolgáihoz –, hányjátok szét azt a kazal fát!

A legények széthányták a kazalt, Má-tyás csak nézte erôsen, hogy mikor kerül elô az ô három fája. Elôkerültek azok is. – Nézzen ide, bíró uram! Tud-e ol-vasni?

– Tudok, felséges uram – hebegte a bíró, akinek már akkor égett a föld a talpa alatt.

– Olvassa, mi áll ezen a három hasá-bon!

– Mátyás… Mátyás… Mátyás… – da-dogott a bíró.

– Bizony az, Mátyás. Úgy tudja meg kend, hogy azt én írtam oda. Én voltam az a hosszú orrú paraszt, akire háromszor vá-gott a hajdú, mert fizetés nélkül nem akar-tam hordani a fát!

– Ó, felség! Kegyelem árva fejemnek! Térdre borult a hajdú, térdre a bíró is Mondta Mátyás a hajdúnak:

– Te azt kapod, amit másoknak adtál húzzatok rá jó huszonötöt! Hanem magát bíró uram, példásan megbüntetem. Akasz tófát érdemelne, de fejét üttetem, szegén népek sanyargatója.

Az emberek, akik ezt hallották, lelke sen kiáltottak:

– Éljen Mátyás király! Éljen az igazság!

Magyar népmond

1 sanyargat: kínoz, gyötör, nélkülözésre kényszerít

2 Kolozsvár: erdélyi (Románia) város

3 mészárszék: húsbolt (akkoriban húskimérô hely)

4 hajdú: fegyveres városi szolga

5 kazal: itt nagy halom fát jelent