Page 93 - 7szinvirag_borito_sima.indd

– Ez az egyetlen mód… Elég erôs-e, uram? Megkísérelhetjük-e? A hidat elvitte az ár, a vízsodor. – Menjünk! – Uram, én félek! – Én nem.

És lobot vetett a két fénylô szem, mint a puszták felvillanó tüze.

A két ló egyszerre ugratott. Pompás, ér-telmes paripa mind a kettô. A gazdáik mes-terlovasok. Mégis az ár közepén, mintha valami ezüstösen fehér sugár egyszerre csak lesiklanék a szénfekete paripa hátá-ról…

A király lova gazdátlanul kapaszkodot partra. Két mellsô lábával evickélve nyerí tett vissza. Imre vadul felordított: – Uram! Uram!

És mint a megháborodott, termett le lováról.

– Felség! Királyom!

A víz szürkén hömpölygött tova. A ki áltásra senki sem felelt.

Gulácsy Iré

Buda korabeli látképe

1 róna: sík terület

2 csüd: a ló bokája és patája közötti rész

3 martalóc: fosztogató, rabló katona