Page 95 - 7szinvirag_borito_sima.indd

Holdfogyatkozás

Készülôdés

1552. szeptember 9-én az egri várban élénk nyüzsgés, kopácsolás hallatszik. Az alsó piacon az ácsok félöles karók végét csap-kodják laposra. János tûzmester cserépbôl készült golyókat tömet puskaporral. Az ókapunál, ahol a kaszárnyák vannak, a la-katosok kopácsolnak. Mindenkinek a fegy-verét meg kell igazítaniuk, aki hozzájuk viszi. A nagy készülôdés oka: a kémek 1

meghozták a hírt Egerbe, hogy a török se-reg közeledik.

Most már bizonyos, hogy Eger ellen jönnek.

Dobó, a vár kapitánya fôtisztjeivel a palota felé vonul. Megállnak, tanácskoz-nak. Nem sokkal késôbb összetrombitál-ják a vár népét.

Ekkor Dobó megszólal:

– Azért hívattam össze a vár népét, mert a török közeleg Egerhez. Ránk kö-vetkezett, amit évek óta vártunk.

– Kedves barátaim és védôtársaim! Ha Eger elesik, utána nem állhat meg se Mis-kolc, se Kassa. Az apró várakat lerázza a török, mint a diót. Nincs többé ellenállás, és akkor Magyarországot beírhatja a törté-nelem a halottak könyvébe.

– Az egri vár erôs, de ott a szolnoki példa, hogy a falak ereje nem a kôben va-gyon, hanem a védôk lelkében. Szolnokon pénzen fogadott idegen zsoldosok voltak. Nem várat mentek védeni, hanem hogy zsoldot 2 kapjanak. Itt mindenki a hazát védi, ha vér kell, vérrel. Ha élet kell, élettel. Ne mondhassa ránk a jövendô nemzedék, hogy azok a magyarok, akik 1552-ben itt él-tek, nem érdemelték meg a magyar nevet. – Mindenki vessen számot magával! Aki többre becsüli a bôrét, mint a nemzet jövendôjét, az elôtt nyitva még a kapu. Inkább kevés oroszlán, mint sok nyúl.

Akinek reszket az ina a közelgô zivatar tól, menjen, mielôtt tovább szólnék! Dobó várt, hogy mozdul-e valaki, d néma csend volt. Nem mozdult senki. A fe szület mellett két viaszgyertya állt, az apró meggyújtotta. Dobó pedig tovább beszélt: – Esküdjetek velem!

Mindenki esküre emelte kezét.

– Esküszöm, hogy véremet és életeme a hazáért és királyért, az egri vár védelmé nek szentelem! Sem pénz, sem ígéret me nem tántorít. A vár feladásáról szót se ejtek. Magamat élve sem a váron belül sem a váron kívül meg nem adom. A vá védelmében elejétôl végig alávetem aka ratomat a nálam feljebbvaló parancsolatá nak. Isten engem úgy segéljen!

Az eskü utolsó szavainak elhangzás után Dobó kibontotta a vár kék-vörö zászlaját, és összefogta a nemzetiszínûvel Éjjel az egyik ôr jelentette a kapitány nak, hogy a török már a szomszéd falu ban, Makláron van. A holdvilágnál úg jönnek, mint az árvíz.

Az utolsó erôfeszítés

Október 14-én a fölkelô nap már eg vérbe és koromba piszkolódott, ringyes rongyos várra nézett alá. Helyenként mé füstölgött az égô gerenda, az olajos, ké nes 3 hordók egy-egy dongája 4 .

Dögbûz és emberbûz, szemét minden felé.

Az egri vitézek a falakról le-levizsgálód nak, de csak a halottakat összeszedô törö köket látják. Annyi ott a holttest, hogy ne gyôzik hordani. Mégis mozgolódik a török gyülekeznek a vár felé. Nyilvánvaló, hog egybevonják most minden erejüket. Tíz órakor a várpiac trombitása gyüle kezôt fúj. Csupa bekötött fejû, bekötöt