Page 133 - borito_ok_nagy.indd

A mondatfajták

Szeretem a méhek muzsikáját. Ezek a szorgalmas munkások buzgón szedik a mézet. Kinek szedik? Maguknak. Ki eszi meg? Az emberek. Te is, én is és a többiek. Megkeresik a nektárral teli virágokat. Aztán lassú repüléssel cipelik haza édes terhüket. Napszállat után a kas népe fáradtan tér nyugovóra.

Menjünk kirándulni az ôszi erdôbe! Talpunk alatt nagyot reccsennek a száraz gallyak. Nini, ott egy ôz szalad! Hû, de kecses a mozgása! Bárcsak közelebb jönne hozzánk! Az ôz nagyon félénk állat. Nem szívesen megy az ember közelébe. Néhány kecses szökkenéssel eltûnik a sûrûben.

Nicsak, egy gyík! Jaj, de gyönyörû! Láttál-e már valaha ilyen pici, zöld gyíkot? A színe világos levélzöld, szinte világít a kövön. De szeretném megfogni! Bárcsak a kezem között tarthatnám egy kicsit! Ne bántsd szegény kis állatot!

A fônév

A tulajdonnevek helyesírása

Magyarország Európában, annak csaknem a közepén fekszik, a Duna és a Tisza folyók mentén. Hazánkat a Duna kétfelé osztja. A folyamtól nyugatra a Dunántúl, keletre pedig az Alföld terül el.

(Hazánk gyöngyszemei c. olvasmány – részlet)

Az Erzsébet híd környékén Pest belvárosa nyúlik el hosszan. A belvárosból két sugárút indul ki. Az egyik a Kossuth Lajos utca, a másik az Andrássy út, amely a Városligetnél a Hôsök terébe torkollik. A tér közepén messzire magaslik a millenniumi emlékmû.

(Budapest c. olvasmány – részlet)

Tihany a Balaton legszebb ékessége. Három oldalról a Balaton víztükre öleli körül. Tihanyból rövid idô alatt eljuthatunk Balatonfüredre.

(A Balaton c. olvasmány – részlet)

A Balaton környéke tele van híres várromokkal. Kiemelkedik közülük Nagyvázsony, Kinizsi Pálnak, Mátyás király legendás hírû törökverô hadvezérének egykori lakóhelye.

(A Balaton c. olvasmány – részlet)

Toldalékos fônevek

Legnagyobb örömünkre a magunk eszkábálta gólyaláb szolgált. Azzal jártunk iskolába, boltba, és ahová kellett. Játékos része az volt a falábazásnak, hogy valamelyik kapualjban meghúzód-va, a kiszemelt áldozatot elakasztottuk. Az elhasalt ember jól megmártotta magát a sárban. A látvány számunkra kacagtató volt.

(Sütô András: Gyermekkorom tükörcserepei – részlet)

131