Page 134 - borito_ok_nagy.indd

csatából csak hét magyar került haza, azok is levágott füllel és orral. Nem is fogadta be senki ôket a sátrába.

(Lehel kürtje c. olvasmány – részlet)

A szajkó az erdô elsô számú ôre, hangjára madarak, mókusok, nyulak egyaránt felfigyelnek. A madár leszáll a hóra. A lábnyomok mellett jól látszanak a szárnyhegyek lenyomatai is.

(Nagy pelyhekben hull a hó c. olvasmány – részlet)

A mocsári teknôs eléggé ritka és félénk állat, tavak, mocsarak és csatornák lakója. Éjszaka vadászik. Halakat, békákat, gôtéket, vízi rovarokat, csigákat és férgeket zsákmányol.

(Mezô, erdô állatai c. olvasmány – részlet)

Az ige

Igeidôk

Egy darabig csend van. A bagoly sem mozdul, s az egerek sem cincognak a széna alatt. Valahol messze megy a vonat, s idehallatszik még a kerekek csattogása is. Esô lesz? – kérdem magam-tól, és azon gondolkodom, hogy a vonat zakatolása miért hallatszik jobban esô elôtt.

(Fekete István: Ballagó idô – részlet)

Attila király egyszer különöset álmodott. Azt álmodta, hogy meghasadt az ég, leszállt belôle egy ôsz vitéz, s egy kardot kötött a király oldalára.

(Isten kardja c. olvasmány – részlet)

Tigris hangos kurrogással és morgással rávetette magát az abrosz lecsüngô végére. Lerántotta, a földön hempergett vele, többször körülcsavarta magán, aztán vad tusakodás után kidugta belôle a fejét, és csak ennyit kérdezett értetlenül: – Nyertem?

(A. A. Milne: Micimackó – részlet)

S ha majd megvigasztalódtál, örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a bará-tom leszel. És szívesen fogsz együtt nevetni velem. Néha kinyitod majd az ablakodat, csak úgy kedvtelésbôl…A barátaid nagyot néznek majd, ha látják, hogy nevetsz, mikor felnézel az égre. Te meg majd azt mondod nekik: „Igen, engem a csillagok mindig megnevettetnek!” Erre azt hiszik majd, hogy meghibbantál. Szép kis tréfa lesz…

(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg – részlet)

Igekötôs igék

Amikor a király elé kerültek, meg sem mondták, mi járatban vannak, gyorsan kioldozták a zsákokat, és kiengedték belôlük a kiéhezett, dühös macskákat. Azok meg neki a királynak. Harapták, karmolták, ahol érték.

(Az irigy testvér c. olvasmány – részlet)

132