Page 84 - fog3_borito.indd

Tulajdonképpen most azt kellene írnom, hogy már kora gyermekkoromban az igazság forró szeretete késztetett arra, hogy tollat ragadjak. De hát ez nem egészen így történt. Ötéves koromban életem első írói alkotását, mondhatnám talán úgy, hogy az írói fantázia első megnyilvánulását nem a gyengék védelme, lángoló szabadságvágy sugallta, hanem keserves kényszerűség.

Ugyanis nagyon szerettem a cseresznyebefőttet. A teli befőttesüvegek a szekrény tetején sorakoztak, pirosan és csábítóan, de a befőttből csak ünnepek és betegségek alkalmával kaptunk. Mivel pedig ritkán esik karácsony is, torokgyulladás is, sokszor bámultam sóvár-gó tekintettel a befőttesüvegeket, és vártam az alkalmat.

Az alkalom bekövetkezett. Egy délután egyedül maradtam otthon. Nagy üggyel-bajjal felkapaszkodtam az asztalra, az asztalra tett székre, és megkaparintottam az üveget. A cse-resznyét villámgyorsan felfaltam, az üveget elrejtettem az asztal alá. Egy óra múlva anyám hazajött, és kezdődött a vallatás. – Ki nyúlt a befőttesüvegekhez? – Nem tudom.

– Miért hiányzik egy üveg? – Nem tudom.

– Miért nincs a helyén az asztal? – Nem tudom.

– Hogyan másztál fel a szekrényhez? – Nem másztam fel.

A kérdések egyre jobban szorítottak, a tagadás egyre nehezebbé vált, pláne, amikor elő-került az asztal alól az üveg is. És ekkor, keserves kínomban, a következőket mondtam: – Hát, tudod, édesanyám, hazafelé jöttem az óvodából, amikor mögöttem az úton sze-kérzörgést hallottam. A Kincses bácsiék kocsija volt, a Kese volt befogva, de senki sem ült a bakon, és a Kese egyszerre csak megbokrosodott. Felkapta a fejét, ugrált, ágaskodott, felém ugrott, rángatta a szekeret, nyerített, én meg rettenetesen megijedtem, és futottam, futottam hazafelé. A ló mindenütt a nyomomban. Éppen annyi időm volt, hogy besza-ladjak a házba, és bereteszeljem az ajtót. És képzeld, a Kese akkor bedugta a pofáját az ablakon, és azt mondta: „Te kislány, vagy adsz nekem egy üveg cseresznyebefőttet, vagy menten megeszlek.” Hát és úgy gondoltam, hogy jobban szereted te a kislányodat, mint az üveg cseresznyebefőttet, és odaadtam neki. Ugye jól tettem?

– Nagyon jól tetted – bólintott édesanyám. – De tudod, kislányom, mi tetszik nekem legjobban ebben a történetben? Hogy milyen jól nevelt ló ez a Kese. Mert a cseresznyéből a magokat mind visszaköpte ide az üvegbe. Ez volt a legelső irodalmi alkotásom. Ezt követte az első kritika. Kemény volt, de igazságos.