Page 10 - hetsznvilag.indd

Visongva törtünk be az osztályba. A szep-temberi nap ott úszott a levegôben, arany rácsokat dobott a padokra. olyan volt még az idô, mintha méz lebegte volna be. A nyár bennünk égett, a bôrünkön, az ere-inkben futkározott. mi is futkároztunk. – Az az én padom volt! – oda én ülök!

– menj a másik oldalra!

rikoltoztunk, foglaltuk a helyünket. Lökdöstük egymást, volt, aki a kardigánját dobta foglalónak a pad ülésére. Egy másik a tízórais táskáját röpítette. röpdöstek tár-gyak, gyerekek.

Zsóka magában állt. Kedves, széles arcán nem látszott tülekedés, a fal mellé húzó-dott. Kövér testén feszült a kék kardigán. Az utolsó helyekért folyt a küzdelem. – Én nem ülök a Zsóka mellé! – Ülj te! majd megeszi a tízóraidat! – hogyne! Ülj te! olyan sovány vagy, melletted elfér.

– Vagy agyonnyom. Köszönöm. – Kipréseli belôled a levegôt!

A lányok gonoszul kacagtak, hancúroz-tak. Zsóka arcán piros foltok jelentek meg. állt a fal mellett, kezében a táskájával. Bejött a tanítónô. Elcsöndesedtünk. ragyogó arccal állt a katedrán 1 , kezdôdhet az új iskolaév.

– na, gyerekek megvagytok! hû, de megnôttetek! mutassátok magatokat! min-

denki megtalálta a helyét? És te, Zsóka, hova ülsz?

Zsóka lenézett a földre. – még nem tudom.

– hova akarsz ülni kislányom? – nekem mindegy.

– Keress magadnak egy helyet, és ülj le szépen!

Zsóka csak állt. tartotta kezében a táská-ját. meg a hegedût.

– Ki akar Zsóka mellett ülni?

nagy sokára fölállt egy vézna kislány a második padban, margit.

– Én szeretnék Zsóka mellett ülni. – Alakját furcsán megdöntötte, mintha szé-gyellné magát. Zsóka szedte a cókmókját, lassan elindult, vitte a táskáját meg a he-gedûjét. Bepréselte magát a padba, aztán lerakta a kezébôl a holmit. oldalvást mar-gitra pillantott, igyekezett összehúzódz-kodni, kezét ügyetlenül a padra tette és figyelt.

– hát kezdjük a munkát, gyerekek! Ki tud valami szép verset vagy köszöntôt? Aztán neki a tanulásnak.

Lökdösték egymást a gyerekek. persze, senki sem akart vállalkozni.

– Kérem… – állt föl margit. – A Zsóka nagyon szépen tud hegedülni… Ô játszhat-na valamit… mikor az ablakuk alatt elme-gyek, mindig hallom, hogy játszik.

– nagyon jó! – A tanítónô megörült, a