Page 119 - hetsznvilag.indd

Ôszi napnak mosolygása, Ôszi rózsa hervadása, Ôszi szélnek bus keserve Egy-egy könny a szentelt helyre, hol megváltott – hôsi áron – Becsületet, dicsôséget Az aradi tizenhárom.

a dy e ndre

– isten veled, barátom! – S azzal megcsó-kolja.

Egymás után lépnek a tábornokok Damjanichhoz, mindenki búcsút vesz tôle. Amikor Leiningenre kerül a sor, ô enge-délyt kér a vezénylô ôrnagytól, hogy a legénységhez szólhasson. – no, hát szóljon, de röviden!

Ezután társaihoz fordult, és azt mondta nekik:

– isten veletek, bajtársak! nemsokára egy más, igazabb bíró elôtt állunk, ô igazságo-san ítél majd fölöttünk.

De most már Damjanich elôtt tiszteleg a porkoláb.

– Kérem, százados úr!

A tábornok megvetô pillantással felel erre a címzésre.

– Azt gondoltam már, hogy én leszek az utolsó, ki a csatában mindig elsô voltam. A hóhérra támaszkodva sántikál az akasz-tófáig.

– nem soká van már szükségem a lábam-ra.

Ô már csak Vécsey Károly tábornoktól búcsúzhatott el, akit utolsónak hagytak, mert a délvidéki hadsereg megtartásáért rá különösen haragudtak.

– Éljen a haza! – kiáltotta Damjanich. Ez volt az utolsó szava.

Vécsey körülnézett – nem volt kitôl elbú-csúznia. Ekkor odalépett Damjanichhoz, és megcsókolta a kezét.

mihelyt a katonaság elvonult, ezrével zarándokolt a nép a kivégzés helyére.

L engyeL d Énes nyoMán

És magyarország újra csendes, nem kelti zaj, nem nyomja had, A fecske újra bátran repdes S megszáll ahonnan elriadt; A holtakat mind eltemették,

Az élô hallgat biztosan, Kit elfogtak, börtönbe tették, Egy szóval: rend és béke van. csak a szív zajg és fel-feltámad A le nem gyôzött bosszú s bánat, (…)

g yuLai p áL

1. Fogalmazd meg, miért bíztak a családtagok a kegyelemben!

2. Bizonyítsd, hogy a tábornokok méltók arra, hogy megemlékezzünk róluk!