Page 120 - hetsznvilag.indd

Amikor magas Buda várán ismét magyar zászló lengett, a honvédek végigvonultak az utcákon, és lefegyverezték az ellenállókat. nem volt már ott ellenállás, de az is vesze-delemben forgott, aki a fegyvert nem dobta el idejében.

Szende Béla zászlóaljparancsnok alaku-lata élén lovagolt. Amikor az Úri utcába érkezett, meglátott egy osztrák tisztet, aki teljes fegyverzetben lépett ki egy ház kapu-ján. Felesége és gyermekei az ablakból integettek utána, mintha csak békés sétára indulna. Abban a pillanatban két honvéd szuronyszegezve megrohanta a tisztet. – hej, az irgalmadat!

Szende Béla lovával odaugrott, és az utolsó pillanatban leütötte a szuronyokat. – hagyjátok, fiúk! csak nem szúrjátok le a felesége, a gyermekei szeme láttára! Aztán a tiszthez fordult.

– Azonnal tegye le a fegyvert, és menjen vissza a házba!

A tiszt némán engedelmeskedett.

Szende Béla két ôrt állított a ház kapujá-ba, megtisztította az Úri utcát az ellenség-

tôl, aztán visszatért a házhoz. Alig nyitott be a kapun, a tiszt felesége és gyerekei elé-be szaladtak, mindkét kezét megragadták és megcsókolták. A tiszt köszönetet mon-dott élete megmentéséért:

– uram, ön megmentett engem és csalá-domat. hadd tudjam meg a nevét, hátha egyszer még megszolgálhatom jótettét! – csak a kötelességemet teljesítettem mint honvédtiszt. nevemet nem árulom el, semmiféle hálára nem számítok – mondta Szende Béla.

Amikor a belsô viszálykodás meg a cári túlerô következtében a hadiszerencse meg-fordult és a szabadságharc elbukott, a két tiszt sorsa is megváltozott. Az osztrák tiszt a temesvári helyôrség parancsnoka lett, Szen-de Béla pedig ugyanennek a helyôrségnek a hivatalába berendelt gyanúsított személy. A helyôrség parancsnoka ismerôsnek találta a civil ruhás „gyanúsítottat”, és azt kérdezte tôle:

– Volt ön honvéd 1849-ben? – Voltam.

– Jelen volt ön Budavár bevételénél?