Page 12 - hetsznvilag.indd

Juj, még az ujjam hegye is mindjárt zsi-bogni 1 kezdett, annyi minden jutott eszem-be, hogy mit is tennék, ha legalább néhány napig csodás hatalmam volna. S írtam, írtam, ami csak eszembe jutott, úgy neki-buzdultam. De írtak a pajtásaim is, akik képzelt erejükkel mind segíteni akartak a gyöngéken, az öregeken, a betegeken: akik mind azt óhajtották, hogy a világ szebb s jobb legyen.

Én magam elôször is egy óriás fagylalto-zópalotát meg cukrászdát képzeltem el, ahol minden gyerek ingyen eheti a fagyit, habos rolót, dobostortát.

Én azt is kívántam, hogy megakadályoz-hassak mindenféle háborút a népek között, hogy olyan autók szaladgáljanak a városok-ban, amelyek nem füstölögnek, s a házak tetején mindenütt rózsakertek tündökölje-nek.

A pad fölé hajolva buzgólkodtunk mind a huszonnégyen. És csak akkor pillantottunk fel, amikor czikó Simon váratlanul össze-csukta a füzetét, karba tette a kezét, és moso-lyogva hátradôlt, mint aki már be is fejezte a dolgozatát. mint aki egy szemvillanás alatt kitalálta, hogy mi mindent tenne, ha neki valóban hatalma volna. Leginkább padtársa, Bárány lepôdött meg, aki ellen Simon már rég hadakozott. Valamiért kezdettôl fogva a begyében volt.

talán éppen a neve miatt. A szerénysége, nyápicsága 2 miatt. S fôként azért, mert egy

szót sem súgott neki, ha ô felelés közben elkezdett nyekeregni.

A tanító bácsi odalépett Simonhoz: – Befejezted, Simon?

– nincs több mondanivalóm – vigyorgott czikó. – Egykettôre eldöntöttem, hogy mire használnám fel a hatalmamat!

A tanító bácsi szétnyitotta a füzetét, mind szélesebb mosolyra húzódott a szája, aztán lassan elkomorodott, szinte sápadt lett. De nem akart bennünket megzavarni a fogal-mazásban, így hát visszaült az asztalhoz. Szomorúan elgondolkozva ott ült, amíg az utolsó dolgozatot is be nem adtuk. Akkor fölállt, és tanulságképpen felolvasta nekünk Simon különös fogalmazványát.

Azért mondom, hogy különös, mert Simon elôször is azt kívánta, hogy a szalon-nával bekent iskolát valóban vigye el a kutya, és minden tanuló otthon tanulhasson kedve szerint. A többi hatalmát pedig Bárány ellen óhajtotta fölhasználni. Ennek érdekében elôször is láthatatlanná szeretett volna válni, hogy a nyápic még csak ne is sejthesse, kitôl kapott idônként különbözô pofont, egy nagyot, s egy még nagyobbat. továbbá egy olyan görcs fölött akart rendel-kezni, amely az ô parancsa szerint bármi-kor ide-oda rángathatja Bárányt, s amikor írni kezd, összehúzza az ujjait.

Dôltünk egymásra a padban, úgy nevet-tünk; de amikor láttuk kedves tanítónk szo-morú arcát, elrestelltük magunkat, és a csöndben egyre csak czikót néztük vala-mennyien. még mindig karba tett kézzel, hivalkodóan vigyorgott a saját szellemessé-gén. csak akkor jött zavarba, amikor a taní-tó bácsi meglobogtatta Simon dolgozatfü-zetét a fejünk fölött, és így szólt:

– itt az intô példa, gyerekek, hogy a hata-lom csak olyan ember kezébe való, aki a jó érdekében a közösség érdekében gyakorol-ja, s nem kicsinyes bosszúállásra, basásko-dásra használja fel.