Page 141 - hetsznvilag.indd

te le. Jaj, de jólesett! Aztán megszaglászta a kenyér helyét, s az öregemberre nézett. – Elfogyott…

– Adhatok még – dörmögte a mély hang. – Gondolom, a szalonnát szereted… Bogáncs természetesen tudta, mi a sza-lonna, és a szeme felvillanása azt mondta, hogy ez a kérdés teljesen felesleges. hol az a szalonna?!

Közben észre sem vette, hogy a félénkség feszes rugói már nem is elugrásra, hanem a szalonnából áradó illatra vannak átállítva. A kés egy darabka – igazán kis darabka – szalonnát vágott le a nagyból. – tessék.

És Bogáncs kinyújtott nyakkal, újra elug-rásra készen, elvette a szalonnát.

És nem történt semmi. Az öregember nem akart semmit. Se kötél, se bot, se zsák, se ketrec… Bogáncs tehát kényelmesen lehasalt, és a szeme azt mondta:

– Én most már nem is félek… és a sza-lonna igazán kitûnô volt.

– Adhatok még – mondta az öreg, s most már egészen maga mellé tette a szalonnát, de a kezét is otthagyta.

Bogáncs szívdobogva kúszott oda, meg-ette a szalonnát, és – ott maradt.

– Én most már semmit se félek – pislo-gott, és megnyalta a szalonnaszagú, eres, öreg kezet. Ez a kéz késôbb lassan meg-mozdult, megsimogatta a kiskutya fejét, megvakarta állát, és Bogáncs érezte szívé-ben a fáradtan lüktetô erekbôl áradó jóság tiszta érzését. Körülöttük méhek jártak, magvak teltek, a nap tüze a vízbôl szórta szét önmagát, és a náderdô millió húrján halkan dombérozott a szél.

nézte egymást az öregember és a kisku-tya, és megértették egymást. Bogáncs még közelebb kúszott, és fejét az öregember tér-dére hajtotta. Aztán – mint aki hazaérkezett valami nagy útról – hosszat sóhajtott. – Szeretnék veled maradni. Én csak egy kiskutya vagyok, és most nem vagyok sen-kié. itt maradhatok?…

A puli, pumi, mudi, komondor, kuvasz pász tor és nyájôrzô kutyák. Legfontosabb felada tuk az állatok ôrzése és terelése. Mindegyik ôsi nyájôrzô kutya, a pásztorok nélkülözhetetlen segítôje.

A Búvár zsebkönyvek – Kutyák címû részében részletesen találsz róluk ismertetôt.