Page 34 - hetsznvilag.indd

Volt egyszer egy szegény ember, annak volt három fia. A legnagyobbikat nyakiglábnak, a másodikat csupahájnak, a legkisebbiket málészájnak hívták. Ezek annyit tudtak enni, hogy az apjuk még kenyérbôl sem tudott nekik eleget adni. Egyszer azt mondja nekik, hogy menjenek már szolgálni, keressék meg a maguk kenyerét. Kiették már ôt mindenébôl!

Elindult a legnagyobbik, nyakigláb. ment, ment soká. találkozott egy öreg-emberrel, az felfogadta szolgának egy esztendôre.

Ahogy elmúlt az esztendô, az öreg azt mondja neki:

– Adok neked egy asztalt, amiért jól szolgáltál. Ennek csak azt kell mondanod: „teríts, teríts, asztalkám!”, és lesz rajta mindenféle! Elfogadod?

– márhogy én? Aki a hegyet megette volna kenyérrel? El, el!

nyakigláb alig várta, hogy kiérjen a faluból. Egy bokor mellett elôveszi az asztalt, s mondja tüstént neki: – teríts, teríts, asztalkám!

hát lett azon annyi minden, ennivaló, innivaló, hogy nyakigláb szeme-szája is elállt a csodálkozástól. Jól is lakott. Azzal indult hazafelé. talált útjában egy kocsmát, oda is betért. Bement mindjárt egy szobába. teríttetett az asztallal. Jóllakott, aztán kért egy pohár bort.

De amíg benn volt, a kocsmáros megleste, hogy mit csinál. Látta, hogy milyen asztala

van ennek a legénynek. hû, ha az ô kocsmájában olyan volna!

Ahogy este lett, lefeküdtek. nyakigláb is jó mélyen elaludt. A kocsmáros meg csak belopózott, és a csodaasztalt kicserélte egy másikkal, amelyik pontosan olyan volt, mint nyakiglábé.

másnap reggel nyakigláb újra elindult. Addig ment, míg haza nem ért. otthon eldicsekedett, hogy milyen asztala van ôneki.

– na, lássuk! – azt mondják. – Épp jó éhesek vagyunk, mint mindig!

mondta szegény nyakigláb az asztalnak, hogy „teríts, teríts, asztalkám!”, de biz az nem terített. Az egész család meg már várta, hogy jóllakjanak. hogy nyakigláb így becsapta ôket, még éhesebbnek érezték a hasukat. Kapták magukat, jól elverték nyakiglábot.

Elindult most már a második gyerek, a csupaháj. Az is ahhoz az öreghez érkezett, akinél nyakigláb szolgált. Ôt is megfogad-ták egy esztendôre.

mikor kitelt az idô, az öreg ôt is magához hívta.

– Fiam, a szolgálatodért neked is adok valamit. itt van egy szamár! Ennek csak azt kell mondani: „tüsszents, tüsszents, csa-csikám!”, s annyi aranyat tüsszent neked, amennyit csak akarsz! Elfogadod? – Egy ilyen jószágot?

csupaháj nagyon megörült a szamárnak. El is indult vele hazafelé. Útközben ô is