Page 35 - hetsznvilag.indd

betért a kocsmába. Evett-ivott, amennyi a bôrébe fért, és azt mondta, hogy majd csak reggel fizet. De a szamarat magával vitte a szobájába. Ahogy este lett, odaállította maga elé, és azt mondta neki: – tüsszents, tüsszents, csacsikám!

A csacsi hegyezte a fülét, aztán elkezdett tüsszenteni. tüsszentett is egyvégbôl olyan sokat, hogy csupaháj már alig fért el a sok aranytól. Felszedte az aranyat, és lefeküdt. De a kocsmáros a kulcslyukon ezt is megleste. mikor észrevette, hogy csupaháj már alszik, bement a szobába hozzá, és a szamarat is elcserélte egy másikkal.

csupaháj vitte haza a csacsit, ô is nagyra volt vele, hogy mit szolgált. De amikor rászólt a szamárra, hogy tüsszentsen, az bizony egyetlen aranyat sem tüsszentett a padlóra, hiába várták. csupaháj se vitte el szárazon, ôt is jól elverték.

Szegény apjuk már kétségbe volt esve, hogy egyik gyereke sem tud rajta segíteni. Elindította a legkisebb fiát is, málészájt. Ez is elvetôdött az öregemberhez. Ôt is felfogadták egy esztendôre szolgának. mikor letelt a szolgálata, azt mondja neki az öreg:

– Fiam, jutalom nélkül téged sem eresztelek el. itt van egy zsák, ebben van egy furkó. Ennek csak azt kell mondani: „Ki a zsákból, furkócskám!”, s akkor a furkó kiugrik, s azt verhetsz meg vele, akit akarsz. málészáj a hóna alá vette a furkót, és indult vele hazafelé. neki is útjába esett a kocsma. már nagyon éhes és szomjas volt.

Bement. Evett-ivott, amennyi jólesett. A kocsmáros kérte tôle az árát, de málészáj nem tudott fizetni, mert egy fillérje sem volt. A kocsmáros elkezdett lármázni, hogy ô bizony elveszi málészáj gúnyáját, ha nem fizet, vagy pedig becsukatja. Erre málészájt is elfutotta a méreg, elôvette a zsákot, és azt mondta:

– Ki a zsákból, furkócskám! Verd meg a kocsmárost!

A furkó csak kiugrott a zsákból, neki a kocsmárosnak, és csihi-puhi, elkezdte porolni. A kocsmárosnak hamar elege lett a verésbôl, elkezdett jajgatni:

– Jaj, jaj! hagyd abba a verést, barátom, visszaadok mindent, amit a bátyáidtól elloptam!

málészáj csak nagyot nézett.

– mit lopott el kend az én bátyáimtól? – hát a teríts-asztalt meg az arany-tüsszentô szamarat!

De a furkó még folyvást ütötte a kocsmárost ezalatt is. Azt mondja málészáj: – Jó, ha visszaadod az asztalt meg a szamarat, akkor nem bántlak! Vissza, vissza, furkócskám, a zsákba!

A furkó visszament, a kocsmáros meg behozta az asztalt meg a szamarat, és odaadta málészájnak.

málészáj hazament. otthon elmondta a testvéreinek, hogyan szerezte vissza az asztalt is, meg a szamarat is. Volt már mit enni meg inni, volt pénz is, amennyit akartak. A szegény ember családja így aztán nagyon boldog lett.

M agyar nÉpMese