Page 61 - hetsznvilag.indd

1. Mondd el, ki a mesélô! Olvasd fel a véleményedet bizonyító mondatokat! Hogyan lehetséges ez?

2. Fogalmazd meg, hogy mitôl félt a kisfú! 3. Bizonyítsd, hogy szerették Tibort!

Jól kifáradtam a születéstôl. Elaludtam.

Az igazán rossz vicc volt, hogy megint elvittek anyukám mellôl. nem is tudtam, hogy kórházban ez így szokás. Egy nagy szobában ébredtem föl. A nagy szobában sok kiságy volt, a kiságyakban pólyás gye-rekek. A legtöbbjük aludt. néhányan bôgtek. Én elôbb aludtam, aztán bôgtem. mást nem is csináltam egy ideig. A többiek megnyugtattak, hogy nem veszett el az anyukám, itt van egy másik szobában, másik ágyban. Ezt végleg nem értettem! Eddig is elfértünk mi együtt mindenhol, miért kell most külön szoba, külön ágy?! A régebbi pólyások már azt is tudták, hogy ha közeleg a szoptatás ideje, akkor szétosztanak bennünket a mamáknak. meg-ijedtem. csak el ne tévesszenek! mi lesz, ha másik anyukának ad-nak engem?! megnyug-tattak, hogy az nem lehet. A csuklómon van egy kis szalag, arra írták rá a nevemet: péter tibor. nem is tudtam, hogy így hívnak. mert amíg meg nem születtem, anyukám csak becézgetett: csilla-gom, virágom, kincsem, tündérkém.

Apukám úgy hívott, hogy gyalogkakukk.

Szeretetbôl tették, meg azért is, mert még nem tudhatták, fiú leszek vagy lány. Én tudtam létem elsô

percétôl kezdve, csak titkoltam. Legyek én csak meglepetés!

tehát péter tibornak hívnak. nyalogattam a karomon a szalagot, tanulgattam-kóstol-gattam a nevem. Errôl eszembe jutott a szo-pás, és akkor újra ordítottam. A többiek úgyszintén. nemsokára vittek is bennünket a mamánkhoz.

A nôvér négy pólyást kapott a karjára egyszerre. teljesen egyforma volt a négy pólya, és benne egyforma a négy gyerek: lila a fejük az ordítástól, a szemük csukva, csak a szájuk tátog, reszket… Anyukám biztos kézzel nyúlt az egyik pólya után, és abban éppen én voltam. Azt mondta, száz gyerek közül is megismerne. hát az meg ugyan hogy lehet?

n agy k ataLin