Page 62 - hetsznvilag.indd

60

Van, amit az ember elôre megérez.

Különösen akkor, ha nemsokára anya lesz.

Biztos voltam benne, hogy nekem csak kislányom lehet. A fiúk szemtelenek, durvák és csúnyán beszélnek. A lányok szépek, kedvesek és szeretik a mamájukat.

nekem lányom lesz. Szôke hajú és kék szemû. Angyalka, tünde vagy Virág. Vagy fekete hajú és sötét szemû.

Akkor meg réka, Klaudia vagy Dorottya.

Úgyis tôlem kérdik, hogy mi legyen a neve, ha már megszületett.

hát valóban tôlem kérdezték, csak elôbb annyit mondtak:

GrAtuLáLunK, AnYuKA! KiSFiÚ!

mert úgy látszik, néha még egy anya is tévedhet a megérzéseiben.

És az az érdekes, hogy amikor meghallottam, hogy én most már igazán anyuka vagyok, és kisfiam van, eszembe se jutott, hogy lányt akartam. csak annak örültem, hogy végre megszületett és egészséges, s amikor fölsírt,

tudtam, hogy csak ô lehet a mi gyerekünk.

Amikor mellém fektették, és azt mondtam neki, hogy drága kisfiam, láttam, hogy megérti, és ô is szeretné nekem azt mondani, hogy drága anyukám.

persze erre még várnom kell egy kicsit.

Én az elsô perctôl fogva örültem a fiamnak, csak akkor még nem tudtam, hogy másoknak is akkora öröm, hogy nekem fiam született.

hogy örült az apja!

Sose mondta, hogy ô fiút szeretne, de valószínûleg így van,

mert egyre csak azt kiabálta, hogy fiam született,

fiam született, fiam született,

amíg fel nem világosítottam, hogy nekem is. J anikovszky Éva

Örülj, hogy fú!

részlet

hetsznvilag.indd 60 2/21/11 3