Page 69 - hetsznvilag.indd

Élt egyszer egy szegény csizmadia 1 a nagy pest városában, aki semmiképpen sem tudott a mesterségébôl meggazdagodni. Azért nem tudott tudniillik semmi gaz-dagságra jutni János mester, mert az isten olyan különösen megáldotta, hogy minden esztendôben született neki egy gyermeke. – oh, én uram istenem! – sóhajtozék gyakran János mester minden újabb szám-nál: amint lôn hat, lôn hét, lôn nyolc. Egyszer aztán eljöve a kilencedik; s aztán az asszony meghalt; és János mester egye-dül marad a kilenc gyermekkel a világon. mikor cipôt kellett szabni, egyszerre kilenc cipô! mikor kenyeret kellett szelni, egyszerre kilenc karéj! mikor ágyat kellett vetni, egyszerre az ajtótól az ablakig az egész szoba ágy, tömve, dugva, apróbb, nagyobb, szöszke, barna fejekkel.

Egy karácsony estén János mester késôn tért haza a nagy szaladgálásból, kevés pén-zecskét szedett be; ami ismét mesterségéhez, meg a napi szükségek fedezéséhez kellett. – no gyerekek: egy, kettô, három, négy, mind itt vagytok? tudjátok-e azt, hogy ma van karácsony estéje? Ünnep ám ez. nagyon örvendetes ünnep. ma este nem dolgozunk semmit, hanem örülünk vala-mennyien.

A gyerekek úgy örültek annak, hogy ma örülni kell, majd felvetették vele a házat. – megálljatok csak, hát még ha megtaní-talak benneteket arra a szép énekre, amit én tudok. Erre a napra tartogattam, karácsonyi ajándéknak! majd én elôbb elénekelem: ti pedig majd aztán utánam.

„Krisztus urunknak áldott születésén…” A nagyobb fiúk és leánykák elsô hallásra megtanulták a dallamot, több baj volt a kisebbekkel, azok mindig félrevitték a dalt. A kilenc egyszerre vékonyan zengedezé azt a szép dalt, amit maguk az angyalok éne-keltek azon az emlékezetes éjszakán. Bizonyára a gyermekek énekének örül-nek odafenn a mennyben. hanem annál kevésbé örülnek odafenn az elsô emeleten.

ott egy gazdag úr lakik, egymaga kilenc szobában.

Ennek sem felesége, sem gyermeke, annyi pénze van, hogy maga sem tudja, mennyi. Ez a gazdag úr éppen nyolcadik szobájá-ban ült az este, és azon gondolkozott, hogy miért nincs az életnek íze? miért nincs a ruganyos ágyban csendes álom?

Amidôn János mester földszinti szobájá-ból elkezdett elébb lassan, aztán mindig erôsebben hangzani fel hozzá ama vidám-ságra ösztönzô ének.

Eleinte nem akart rá ügyelni, hanem ami-kor már tizedszer is újra kezdték, nem állhat-ta tovább a dolgot. Összemorzsolta kialudt szivarját, s lement maga hálókabátban a csizmadia szállására.

– Kend János mester, a csizmadia, ugye? – kérdé tôle a gazdag úr.

– igenis szolgálatjára, nagyságos uram: parancsol egy pár fénymázas topánkát? – nem azért jöttem. De sok gyermeke van kendnek!