Page 70 - hetsznvilag.indd

– Van biz, nagyságos uram, kicsiny is, nagy is. Sok száj, mikor evésre kerül a dolog.

– még több száj, mikor énekelnek. hall-ja kend, János mester: én kendet szerencsés emberré akarom tenni. Adjon nekem egyet a gyermekei közül, és azt fiammá fogadom, felneveltetem, úr lesz belôle.

János mester szörnyû szemeket meresz-tett erre a mondásra; egy gyermeket úrrá tenni! persze, hogy odaadja!

– no, válasszon kend közülük hamar egyet!

János mester hozzáfogott a választáshoz: – Ez a Sándorka. no ezt nem adom. Ez jól tanul; ebbôl papnak kell lenni; a máso-dik: ez leány, leány nem kell a nagyságos úrnak; a Ferencke: ez már segít nekem a mesterségbe, enélkül nem lehetek el; a Jánoska: lám, lám, ez meg a nevemre van keresztelve, nem adhatom oda; a kis Józsi, ez meg egészen az anyja formája, mintha csak ôtet látnám, ez ne lenne többet a ház-nál? no most megint leány következik; azu-

tán itt van a palika. Ez volt az anyjának a legkedvesebbje; oh, szegény asszony, meg-fordulna a koporsójában, ha ezt idegennek adnám; no ez a kettô meg még nagyon kicsiny, mit csinálna velök a nagyságos úr? Úgy járt, hogy már a végére ért, mégsem tudott választani. Azután alulról kezdte fel-felé; de csak az lett akkor is a vége, hogy ô bizony nem tudja, melyiket adja oda, mert ô valamennyit szereti.

– no porontyok! Válasszatok magatok; melyiktek akar elmenni, nagy úr lenni! A gyerekek mind az apjuk háta mögé húzódtak.

János mester nem állhatta tovább, odabo-rult közéjük, átnyalábolta valamennyit, s elkezdett a fejükre sírni, azok pedig vele együtt.

– nem lehet, nagyságos uram, nem lehet. Kérjen tôlem akármit a világon, de egyik gyermekemet sem adhatom senkinek, ha már az Úristen nekem adta ôket.

A gazdag úr azt mondta rá, hogy legalább annyit tegyen meg a kedvéért, hogy ne éne-