Page 8 - hetsznvilag.indd

ha a tavalyi nyár szóba kerül, a Kossuth ut- cai iskola negyedikesei tûzbe jönnek még most is, és egymás szavába vágva kezdik mesélni:

– mi egy bagollyal nyaraltunk! – S ha megkérdeznéd, hogy hol fogták azt a bag-lyot, a nevetéstôl felborulnának a székek. mert ez a bagoly nem olyan bagoly volt, hanem másmilyen. hogy milyen? Kezdjük az elején, úgy derül ki a leghamarabb. Egy forró nyári délben új vendégek érkez-tek a Balaton-parti táborba. Egy tízágyas sátrat kaptak – kilencen. hajdú Józsi az utolsó percben megfázott, és otthon kellett maradnia. Egy ágy tehát üresen maradt. Ez éppen jól jött, mert Zsiráf és pocok már megint haragban voltak. naponta általában háromszor vesztek össze, és háromszor békültek ki.

Éppen mindenki kipróbálta a saját ágyát egy-egy bukfenccel, amikor a sátor bejára-tában megjelent egy szôke, szemüveges fiú. Senki nem ismerte.

– Szervusztok! – mondta a fiú.

A többiek valami sziafélét morogtak, de nem törôdtek különösebben vele.

Az új fiú nyelt egyet, aztán odament az üres ágyhoz. Letelepedett, és tanácstalanul nézett maga elé.

Este a sátor lakói – némi nagyvonalú mosdás után – úgy érezték, hogy nincs jobb dolog a világon az alvásnál. De amikor már mindenki az ágyba bújt, alvásról szó sem esett, megkezdôdött a sátrak esti mûsora, a viccek, a rémes történetek, a végefogyha-tatlan nevetések.

csak a szemüveges szôke nem szólt sem-mit, nem is nevetett. nem volt kedve nevet-ni. Egész délután csak lézengett. nem hívták focizni, senki sem választotta be a csapatába, nem kérdeztek tôle semmit. Keresztülnéztek rajta, mintha ô is egy sátor lett volna.

Amikor elcsendesedett a sátor, a szem- üveges még jobban egyedül érezte magát. Szégyen ide, szégyen oda, csendben sírdo-gálni kezdett. Így aludt el.

másnap reggel elballagott a tábor könyv-tárosához, s egy könyvtornyot egyensú-lyozva tért vissza a sátorba. A húsz könyvet letette az ágyára, és olvasni kezdett. olva-sott, de nem akárhogyan! Kirándulás köz-ben, pihenô elôtt, pihenô után, hintán ülve és fûben fekve. Sétált könyvvel a kezében. Fára mászott, és a fa tetején folytatta az olvasást.

A gyerekek jót nevettek rajta.

Egyszer pocok azt mondta, hogy a szem-üveges éjjel is olvas. A többiek nem hittek neki. Kifigyelték, s valóban éjjel a szemüve-ges fiú a sátorajtóhoz lopakodott, kidugta a fejét és a könyvét a tiszta, kéklô holdfény-be. olvasni kezdett!

Zsiráf csak ennyit dörmögött: – Ez nem gyerek, hanem bagoly.

Így ragadt rá a szemüvegesre az új név, a „Bagoly”.

A többiek gúnyolódni kezdtek vele: – te Bagoly, ki találta fel a molyirtót? Ezt még nem olvastad?

– te Bagoly, ne olvass annyit! Elkopik a szemüveged!

Bagoly válasz helyett csak sután vigyor-gott, és olvasott tovább.

nem is történt volna semmi egyéb ezen a nyáron, ha egy napon be nem köszönt a rossz idô.

Esni kezdett az esô. A gyerekek a sátrak-ba húzódtak – ez pedig nem volt jó. Eleinte még elôkerültek a társasjátékok, de délu-tánra megunták mindet. Bagoly csak feküdt az ágyán és olvasott, mint mindig.

Zsiráf hirtelen kikapta a kezébôl a könyvet. – mit olvasol, Bagoly? Érdekes? Bagoly csendesen válaszolt:

– Verne 1 Kétévi vakációját olvasom ép-pen harmadszor.

– no, akkor mesélj nekünk róla! – vetet-te oda Zsiráf.

– Elmesélhetem, de akkor kezdjük az elején. Valamikor a múlt század közepén egy hajó siklott a csendes-óceánon. Ezen a hajón egyetlen felnôtt sem volt. csak gyere-kek. tizenöt gyerek. Egy napon viharos szél