Page 108 - Iresz_86ig.qxd

106

A természeti szépségekben gazdag Tisza, a szelíd Túr, a szôke Szamos, a karcsú hajla-tú nyíri homokdombok, és a Szatmári síkság vidéke.

Író-költô fiai: Bessenyei György, Kölcsey Ferenc, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Váczi Mihály sok versben, történetben ele-venítik meg a táj és az ott lakó emberek életét. A Szatmár–Beregi síkság területét a XVIII. században nagy erdôségek borítot-ták. A folyókkal, erekkel, tisztásokkal tagolt tölgy-, cser-, éger- és szilfaerdôk a félszilaj állattartás életterei voltak. Tartottak szarvas-marhát, sertést, lovat és kevés juhot. Halá-

szattal és vadászattal is foglalkoztak az em-berek, és gyûjtötték az erdô adta kincseket: gombát, erdei gyümölcsöket.

Az Ecsedi lápon, a Rétközben az állatte-nyésztés, halászat, vadászat, nádfeldolgozás biztosította az emberek megélhetését. A Nyírség területének kb. 50–60 százalé-kát foglalták el a homokpuszták és a szántó-földek. A lakosság rozst, zabot, árpát termelt,

Dohány

A burgonya föld alatti gumóját fogyasztjuk

Gyönyörû almák

és külterjes állattenyésztéssel foglalkozott (szarvasmarha, juh, makkoltató sertéste-nyésztés). Késôbb, amikor a mocsarak nagy részét lecsapolták, a folyókat szabályozták, a legelôkön, réteken termett elég takarmány. Megindult az istállózó állattenyésztés.

Az ország észak-keleti szöglete: Szabolcs-Szatmár-Bereg