Page 12 - Iresz_86ig.qxd

10

A lovak ôsei rókanagyságú emlôsök vol-tak. Képzeljetek el egy rókanagyságú lo-vat! Ilyen kicsit még a legjobban felszerelt állatkertben sem mutogatnak! Az ôsi idôkben ez a kis rókanagyságú ló a hatal-mas ôserdôkben élt, és mint erdei állat-nak, a teste is az erdei életmódhoz alkal-mazkodott. Lába nem végzôdött a gyors és kitartó futásra alkalmas patában, ha-nem elülsô lábain 4, hátulsón 3 lábujja volt. Fogazata is a nedvdús erdei növényi táplálék megrágására volt alkalmas, nem úgy, mint a mai lovaké, amelyek a száraz kemény füvet és a kemény héjú növényi magvakat is szétmorzsolják.

A lovak ôseirôl

Kiscsikó anyjával

Igen ám, csakhogy az erdei életmód fel-tételei megváltoztak. Van egy magyar szó-lásmondás, körülbelül így hangzik: „Vagy megszokik, vagy megszökik.“ És ezt diktál-ja az élet az élôlényeknek.

Így volt ez a lovak ôsének esetében is. Új környezet, új táplálék. Ami azelôtt meg-felelt, az most fölöttébb tökéletlenné vált. A ló ôseinek vagy ki kellett pusztulniuk, vagy pedig fokozatosan átalakulniuk. S a ló ôsei átalakultak. Persze, nem egyszerre, egy kis idô – kb. 60 millió esztendô – kel-lett hozzá.

(Dr. Kocsis Ferenc „Csodálatos“ élôvilág címû könyve nyomán)

Eohippus, a lovak ôse

Vágtázó vadlovak