Page 22 - Iresz_86ig.qxd

Szerjózsának nevenapja volt, sokféle ajándékot kapott: bú-gócsigákat, lovacskákat, ké-pecskéket. De mindegyiknél értékesebb ajándékkal örven-deztette meg a nagybátyja: egy hálót vett neki, hogy ma-darat fogjon vele.

A hálót úgy szerelik fel, hogy a keretéhez kis deszka-lapot erôsítenek, és a hálót visszahajtják. Magvakat szór-nak a deszkalapra, s kiteszik az udvarra. Odarepül a madár, rászáll a deszkalapra, az meg-billen, s a háló összecsapó-dik. Megörvendett Szerjózsa, odafutott az édesanyjához, hogy megmutassa neki a há-lót. Az anyja ezt mondta: – Nem jó játékszer ez. Mi-nek neked a madár? Miért akarod kínozni?

– Kalitkába teszem. Éne-kelnek majd, én meg etetem ôket.

Szerjózsa magot szerzett, rászórta a deszkalapra, s el-helyezte a hálót a kertben. Aztán csak állt, csak állt, és

várta, hogy odaszálljanak a madarak. De a madárkák féltek tôle, s nem szálltak a háló-ra. Elment Szerjózsa ebédelni, s otthagyta a hálót. Megnézte ebéd után, hát a háló összecsukódott, s alatta egy kismadár ver-gôdik. Szerjózsa megörvendett neki, meg-fogta a madarat és vitte haza!

– Mama! Nézd csak, madarat fogtam, mégpedig fülemülét! Hogy dobog a szíve! Az anyja így felelt:

– Ez csíz. Vigyázz, ne kínozd, inkább ereszd el!

– Nem eresztem, etetgetem, itatgatom. Betette Szerjózsa a csízt egy kalitkába,

20

A kismadár (igaz történet)

Lev Tolsztoj

Csíz