Page 23 - Iresz_86ig.qxd

21

két napig szórta neki a magot, vízrôl gon-doskodott, s kitakarította a kalitkát. A har-madik napon elfeledkezett a csízrôl, s nem adott neki friss vizet. Anyja figyelmeztette:

– Látod, megfeledkeztél a madaradról. Jobb lesz, ha elereszted.

– Nem eresztem én el, nem feledkeztem meg róla, rögtön friss vizet adok neki, s ki-takarítom a kalitkáját.

Bedugta Szerjózsa a kezét a kalitkába, s elkezdte tisztogatni, de a csíz megriadt, s vergôdni kezdett a kalitkában. Szerjózsa kitakarította, azután elment vízért. Az any-ja látta, hogy elfelejtette bezárni az ajtót, s utánakiáltott.

– Szerjózsa! Zárd be az ajtócskát, külön-ben kirepül a csízed, s összetöri magát! Alighogy kimondta, a kis csíz meglelte az ajtónyílást, megörvendett, szétnyitotta szárnyát, s át-repült a szobán az abla-kig, de nem látta meg az üveget, nekiütôdött, s le-esett az ablakpárkányra. Odafutott Szerjózsa, meg-fogta a madarat, s vitte vissza a kalitkába.

A kis csíz élt még, de a begyén feküdt, leeresztette két kis szárnyacskáját, s nehe-zen lélegzett. Szerjózsa nézte, nézte és sírva fakadt.

– Mama, most már mit tegyek? – Most már semmit sem tehetsz. Szerjózsa egész nap nem mozdult el a kalitka mellôl, csak nézte a csízt, a csíz pedig csak feküdt a begyén, mint addig, s nehezen és gyorsan lélegzett. Mikor Szer-józsa aludni ment, a csíz még élt. A fiú so-káig nem tudott elaludni, valahányszor be-hunyta a szemét, mindig a csízt látta, ahogy fekszik ott és piheg. Reggel, mikor Szerjózsa odament a kalitkához, látta, hogy a csíz a hátán fekszik, felhúzta a lá-bát, s megmerevedett. Ettôl kezdve többé nem fogott madarat Szerjózsa.

Madárkalitka