és világos lett. Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötét-
ségtől. A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának. Azután
este lett és reggel: az első nap.
Isten újra szólt:
„A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat, és alkosson válaszfalat
a vizek között.”
Úgy is lett.
Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a bol-
tozat alatti vizeket. Isten a boltozatot égnek nevezte. Erre este lett és reggel: a második
nap. Isten ismét szólt:
„Gyűljenek össze az ég alatti vizek egy helyre, és emelkedjék ki a
száraz.”
Úgy is történt.
Isten a szárazat földnek nevezte, az összefolyt vizeket pedig elnevezte tengernek. Is-
ten látta, hogy ez jó. Akkor megint szólt Isten:
„Teremjen a föld zöldellő növényeket,
amelyek termést hoznak, és fákat, amelyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek a földön.”
Úgy is lett. A föld zöldellő növényeket termett, amelyek termést hoznak fajuk szerint,
és fákat, amelyek gyümölcsöt érlelnek, amelyben magvak vannak, a fajtának megfe-
lelően. Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel: a harmadik nap.
Akkor megint szólt Isten:
„Legyenek világító testek az égbolton, s válasszák el a nap-
palt az éjszakától. Ezek határozzák meg az ünnepeket, a napokat és az éveket. Fényes-
kedjenek az égbolton, s világítsák meg a földet.”
Isten megteremtette a két nagy világítót.
A nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon, és a kisebbik világítót, hogy ural-
kodjék az éjszakán, s hozzá még a csillagokat.
Isten az égboltra helyezte őket, hogy világítsanak a földnek, uralkodjanak a nappal és
az éjszaka fölött, s válasszák el a világosságot meg a sötétséget. Isten látta, hogy ez jó.
Este lett és reggel: a negyedik nap.
Isten szólt:
„A vizek teljenek meg élőlények sokaságával, az égen, a föld felett pedig röp-
ködjenek madarak.”
Úgy is történt. Isten megteremtette fajtájuk szerint a nagy tengeri
állatokat és mind az élőlényeket, amelyek mozognak vagy a vízben úszkálnak.
És a röpködő madarakat is, ugyancsak fajtájuk szerint. Isten látta, hogy ez jó. Isten
megáldotta őket, és így szólt:
„Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a ten-
gerek vizét, s a madarak is szaporodjanak a földön!”
Este lett és reggel: az ötödik nap.
Aztán szólt Isten:
„Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint: háziállatokat, csúszó-
mászókat és mezei vadakat fajuk szerint.”
Úgy is történt. Isten megteremtette a mezei va-
dakat fajuk szerint, a háziállatokat fajuk szerint, és az összes csúszómászót a földkereksé-
gen, fajonként. Isten látta, hogy ez jó.
Isten újra szólt:
„Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők ural-
kodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszó-
mászó fölött, amely a földön mozog.”
Isten megteremtette az embert, saját képmására,
az Isten képmására teremtette őt, fér nek és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta
őket, Isten szólt:
„Szaporodjatok, töltsétek be a földet, és vonjátok uralmatok alá. Ural-
kodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.”
Az-
után ezt mondta Isten:
„Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely
magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok le-
gyen. A mező vadjainak, az ég madarainak és mindennek, ami a földön mozog és léleg-
zik, minden növényt táplálékul adok.”
Úgy is történt. Isten látta, hogy nagyon jó mind-
az, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap.
125
irodalom5_minion_puha.indd 125
3/21/13 2