Basic HTML Version
– József! József! – mosolygott az angyal. – Hiába, csak kiütközik belőled a királyi vér!
Tudd meg, nem akárkitől származol te, hanem magától Dávid királytól.
1
– Na és? – csodálkozott az ácsmester. – Nem kell ahhoz nekem királytól származ-
nom, hogy becsületesen bánjak a lánnyal, akit szeretek!
– Bánj vele hát igazságosan is! Tudja meg, nem ismer ő más fér t, hanem az Isten
megáldotta Máriát. A magzat, akit a szíve alatt hord, Istentől származik, nem evilági-
fér tól.
– Nem született még úgy ember a földre, hogy apja ne lett volna! – ingatta a fejét Jó-
zsef. – Miért ez a nagy tisztesség? Milyen sors vár a amra?
– Feladat várja – felelte nyugodtan az angyal. – Ő keresi meg az igazságot, ő maga
lesz az igazság!
– Az igazság! Én ugyan csak egy ács vagyok, de annyit én is tudok, ó, fényességes an-
gyal, hogy az igazságot a hatalmasok nap mint nap megtapossák. Miképpen lenne a -
amnak egyedül ereje megbirkózni velük? Ki áll majd mögötte? Ki segít neki?
– Távozom – lebbentette meg szárnyát az angyal. – Utoljára beszélek hozzád. Nevezd
a út Jehosuának, vagy rövidebben Jézusnak, mert ez a szó azt jelenti: Isten a segítség!
Azzal eltűnt, József pedig fölriadt. Egész éjjel álmatlanul hánykolódott ezután, más-
nap pedig felkereste Máriát, és elmondta neki az egészet. Mária, kezét hasán nyugtat-
va, bólogatott.
– Nem akartam szólni neked én, mert gondoltam, ez Gábriel dolga, de kezdettől fog-
va tudok mindent – vallotta be.
– Miért hagytad tehát, hogy kétségek gyötörjenek?
– Nekem talán nem hittél volna.
– Hogyne hinnék neked, aki a legkiválóbb vagy a világ összes asszonyai közül! Mondj
hát el mindent!
– Éppen a szobámban rakosgattam – kezdte Mária –, amikor kinyílt az ajtó, és egy-
szer bejött hozzám Gábriel arkangyal. És köszönés helyett így szólt:
„Ne félj, Mária, mert szeret téged az Isten!”
„Miért félnék? – csodálkoztam. – Nem tettem én semmi rosszat.”
„Hát éppen ez az! – kapott a szón boldogan a kerub. – Gyereked születik, akit a Magas-
ságbeli Fiának neveznek, s aki Dávid király trónjára ül, és örökkön-örökké uralkodik!”
[…] „Legyen, ahogy akarod. Teljesedjék be rajtam az Úr akarata.”
– De jó, hogy így történt – lélegzett fel József. – Bizony, nem szívesen indultam volna
útnak nélküled! De mivel megmagyaráztad a dolgot, csomagolj és mehetünk.
– Hová?
– Betlehembe. Mert az a parancs, hogy mindenkinek a szülővárosába kell mennie,
ugyanis megszámláltat minket a római császár. És én történetesen Betlehemben szü-
lettem.
– De hát – ijedezett Mária – ilyen állapotban nem indulhatok útnak! Mi lesz, ha út-
közben érnek a szülési fájdalmak?
– Nem gondoskodott rólunk eddig is Gábriel angyal? Az ő dolga, hogy vigyázzon
ránk ezután is.
1
Dávid király (Kr. e. 1012–972): Izrael második királyaként nagy birodalmat épített ki, amelynek fővá-
rosává az általa elfoglalt Jeruzsálemet (Dávid városát) tette
132
irodalom5_minion_puha.indd 132
3/21/13 2