Basic HTML Version
A legkisebb ú kenyeret kér s majszol;
Üszköt
1
csóvál néha: tűzkigyókat rajzol.
Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:
E úból
pap lesz,
akárki meglássa!
Legalább így szokta mondani az apjok,
Noha a ú nem imádságon kapkod:
Jobban kedveli a verseket, nótákat,
E élét csinálni maga is próbálgat.
Pendül a kapa most, letevé a
gazda;
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
Madárlátta
2
kenyér-darabocskát lelne.
Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:
Jaj! valami ördög… vagy ha nem, hát… kis nyúl!
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;
Kinálják erősen káposzta-levéllel.
A gazda pedig mond egy szives
jó estét,
Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,
Homlokát letörli porlepett ingével:
Mélyre van az szántva az élet-ekével.
De amint körülnéz a víg csemetéken,
Sötét arcredői elsimulnak szépen;
Gondüző pipáját a tűzbe meríti;
3
Nyájas szavu nője mosolyra deríti.
Nem késik azonban a jó háziasszony,
Illő, hogy urának ennivalót hozzon,
Kiteszi középre a nagy
asztalszéket,
4
Arra tálalja fel az egyszerü étket.
Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,
De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes!”
Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, –
Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.
De vajon ki zörget? „Nézz ki, am Sára:
Valami szegény kér helyet éjtszakára:
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,
Mennyit szenved úgyis, sok bezárt kilincsen!”
1
üszök: parázsló végű fadarab
2
madárlátta: mezei munkából vagy hosszabb útról maradékként hazavitt kenyér
3
pipáját tűzbe meríti: meggyújtja a pipát
4
asztalszék: alacsony, középen lyukas asztal
170
irodalom5_minion_puha.indd 170
3/21/13 2