Basic HTML Version
Visszajő a lyánka, az utast behíván.
Béna harc
1
lép be,
sok jó estét
kíván:
„Isten áldja meg a kendtek ételét is,
(Így végezi a szót), meg az
emberét
is.”
Köszöni a gazda: „Része legyen benne:
Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne.”
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb –
Rá is áll az könnyen, bár szabódik
2
elébb.
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
Természete már ez magyar embereknek.
De mikor aztán a vacsorának vége,
Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;
Megered lassanként s valamint a patak,
Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.
Beszél a szabadság véres napjairul,
S keble áttüzesül és arca felpirul,
Beszél azokról is – szemei könnyben úsznak –
Kikkel más hazába bujdosott… koldúsnak.
Elbeszéli vágyát hona szent földére,
Hosszu terhes útját amíg hazaére.
Néma kegyelettel függenek a szaván
Mind az egész háznép, de kivált a
leány:
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,
Pirulva kérdezi tőle…
testvérbátyját:
3
Három
éve múlik, hogy utána kérdez,
Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.
Este van, este van… a tűz sem világit,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, – egy már alszik épen,
Félrebillent fejjel, az anyja ölében.
Gyéren
4
szól a vendég s rá nagyokat gondol;
Közbe-közbe csupán a macska dorombol.
Majd a földre hintik a zizegő szalmát…
S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.
1
harc : harcos, honvéd, vitéz régies elnevezése
2
szabódik: szabadkozik, udvariasan elhárít
3
testvérbátyja: eltűnt (elesett) vőlegénye
4
gyéren: ritkán
171
irodalom5_minion_puha.indd 171
3/21/13 2