Basic HTML Version
[…] Egyébként csütörtök volt. Szabad, kalandleső csütörtök, amikor nem kellett isko-
lába menni.
Az öltözködés percek alatt megtörtént, utána pedig kiforgattam zsebeimet, hogy
megvan-e minden. Minden alatt: bicska, ceruza, madzag, parafadugó, órakerék és sok
lószőr értendő. Főleg lószőr, amit féltő gondossággal simítottam ki, hogy össze ne ku-
szálódjon, és a sodrásnál baj ne legyen vele. A lószőrt egyébként nem kaptuk ingyen.
A lószőr azelőtt Csillag lovunk tulajdona volt, és nyáron a legyeket hajtotta vele. Most
azonban tél van, légy nincs, minek a Csillag farkában az a sok lószőr? Ezt Péter mond-
ta, a barátom, aki ritka nagy lókötő volt, s akiben – éppen ezért – tanítómesteremet
tisztelhettem.
Csillag azonban más véleményen volt a farkát illetőleg, mert amikor Péter a huszadik
szálat szakította ki, úgy felrúgta, hogy Péter még engem is feldöntött, ki egyelőre mint
néző vettem részt a lószőrszerzésben.
Péternek nagyobb baja nem esett, és nekem támadt: – Minek áll „ilyenkor” az útba?
Beláttam, hogy Péternek igaza volt, de mentségemre szolgált, hogy nem tudhattam
előre, hogy Péter „útja” felém fog vezetni.
Miután feltápászkodtunk, és Péter korát meghaladó tökéletességgel kikáromkodta
magát, kezdetét vette a lószőr sodrása, ami nem is olyan egyszerű munka. A kemény
szálak sehogy sem akarnak sodródni, és visszaugranak, mint a rugók. Azt a pár szál
lószőrt mégis hamar megfontuk, viszont Csillag minden további közeledésre nyugod-
tan felemelte a lábát, mutatván, hogy rúgási kedve egy cseppet sem csökkent. A lószőr
az övé, és ingyen nem adja…
– Egye meg a fene ezt a dögöt – mérgelődött Péter. – Majd holnap szerzek a tejcsar-
noknál. – És ezzel el is felejtettük Csillagot, bár nem volt szép tőle ez a szűkkeblűség
1
.
Fekete István:
Február
(részlet)
1
szűkkeblű: nem adakozó
175
irodalom5_minion_puha.indd 175
3/21/13 2