Page 180 - irodalom5_minion_puha.indd

– Autóval megyünk? – kérdezte Pite, amikor az apjával reggel kiléptek a lakásajtón.
A szerkesztő úr automata sebességváltós Volvója ezüstösen csillogott az udvari parko-
lóban.
Ádám, hátán az iskolatáskával, a ára bámult.
– Hogyhogy? – suttogta, nehogy meghallja valaki. – Hiszen te nem is tudsz vezetni!
– Most már tudok – mondta Pite. – Leér a lábam a gázra meg a fékre.
– Gratulálok! – mondta Ádám. – Na akkor menjünk szépen villamossal! – És előre-
sietett. Szerette volna elkerülni a találkozást a szomszédokkal, meg a házbeli ismerő-
sökkel.
Nem sikerült.
A nagy hasú Gyapák Béla, az egyik földszinti szomszéd, lent cigarettázott a kapuban.
Mellette állt a Bobi névre hallgató földszintes kutya, akinek a papája erdélyi kopó volt,
a mamája meg egy nagymarosi tacskó.
Bobi szerette Pitét. Igaz, nem egészen érdek nélkül. Pite ugyanis egy-egy ízletesebb
ételmaradékot időnként levitt neki. Nem csoda, ha a kutyus vidáman lengette a farkát,
mikor reggelente Pitével találkozott.
De most nem lengette. Először rövidlátóan a gyerekre pislogott, aztán a felnőttre, és
zavartan ugatott egyet-kettőt.
– Hülye vagy, Bobi? – mordult rá a gazdája. – Nem ismered meg a haverodat?
A kutya óvatosan oldalazva az ismerős ismeretlenek elé botladozott, és megszagolta
Ádám nadrágját. De aztán rögtön Pitéhez gurult, és már lengette is a farkát.
A világot be lehet csapni, de Bobit nem. Felnőtt testben is rögtön megismerte a gye-
reket. Pite nem akart lehajolni megsimogatni, mint máskor, mert az apja se szokta, de
Bobira vigyorgott. Okos kutya!…
– Jó reggelt, doktor úr! – harsogta Gyapák szomszéd. – Szia, Öcsi! – És rossz szokása
szerint megcsippentette a gyerek arcát. – Hogy ityeg a tyeg?
Ádámot harminc éve csípték meg utoljára ilyen viccesen, de már akkor is utálta.
„Egy derűs májusi reggelen a tizenegy és fél éves Pete Péter lába beleütközött az ágy végébe,
amikor ki akarta nyújtani. »Mi a manó? – nyögött fura, mély hangon. – Éjszaka rövidebb lett
az ágyam? Biztosan álmodom.«…Lepillantott az ágy végébe. Ijedtében elszorult a torka. A ta-
karó alól két hatalmas lábfej feszült a deszkának.”
Így kezdődik Nógrádi Gábor regénye. Bármennyire is hihetetlen, de apa és fia egyik reg-
gel a másik testében ébredt fel. A Pitének becézett Pete Péter egyetlen éjszaka alatt fel-
nőtté vált; apja, dr. Pete Ádám pedig tizenegy éves gyerek lett. Bár külsejük megváltozott,
személyiségük a régi maradt. Első megdöbbenésük után nem tehettek mást: a gyermek
indult el apja munkahelyére, az apa pedig ismét beült az iskolapadba.
Ha elolvasod a regényt, azt is megtudhatod, hogy visszatér-e minden a régi kerékvá-
gásba. Talán így lesz. Persze az is lehet, hogy apa és fia tanulnak a szerepcseréből, és sok
mindent másként tesznek ezután.
Nógrádi Gábor: PetePite (részlet)
180
irodalom5_minion_puha.indd 180 3/21/13 2