Basic HTML Version
– Megbolondult, ember? – rántotta el a fejét, mert egy másodperc alatt elfelejtette,
hogy most ő a kis ú. – Legyünk már észnél!
Kis híja volt, hogy nem rúgta bokán a Bélát.
A szomszéd elbődült.
– Hogy beszélsz, te kis pimasz? Mi az, hogy „megbolondultam” meg „legyek észnél”?
Az ember kedves hozzá, ő meg szemtelenkedik!
Pite megragadta Ádám kezét, és húzta a gyereket maga után.
– Bocs, Béla bá’! – kiáltotta. – Elmegy a villamosunk! – Mert más nem jutott eszébe.
– Azt hiszik, nekik mindent lehet?! – harsogta a söröshordó, hogy lehetőleg a Parla-
mentben is hallják a Kossuth téren. – Azért mert doktor az apja, már úgy beszélhet a
munkásemberrel, mint a kutyával?! Meg kellene nevelni! De csak kapnám én a kezem
közé!…
Petyáék ennyit hallottak, mielőtt felugrottak a villamosra, de ez is elég volt.
– Na, ezt jól megcsináltad! – mondta Pite. – Mi az, hogy „megbolondult”? Ilyet nem
szabad egy felnőttnek mondani!…
A villamoson utazók a gyerekre néztek, aki összeszorított szájjal bámult ki az abla-
kon. Dacos kis pimasz kölyöknek látszott. „Biztosan megérdemli a szidást” – gondol-
ták. A legtöbben még egy pofont is adtak volna mellé.
– Ez nem normális! – suttogta Ádám. – Belecsípett az arcomba!
– Naná, mert nem! – nézett az apjára Péter. – Jellemző, hogy nem tudod! Ve-
lem minden nap ezt csinálja, ha nem lógom meg előle.
– Hát velem nem fogja! – sziszegte Ádám, és az utasokra nézett. Mit bá-
mulnak?
Amikor felszabadult egy hely, Pite leült, és a
térdére ültette az apját, ahogy az apja szokta
őt, ha jobb kedve van.
– Figyelj! – súgta. – A gyerek idegen felnőt-
tekkel nem kiabálhat. Már biztosan elfe-
lejtetted, mert régen voltál gyerek. Ha én
most nem vagyok melletted, akkor ne-
ked annyi.
Ádám komor képpel üldögélt Pite
térdén. Még egy felnőtt embert, egy
pszichológust is érhetnek meglepe-
tések. Pláne, ha gyerek lesz.
Mikor az iskola előtt Pite és Ádám
a szokásos puszival elbúcsúztak
egymástól, nagyot dobbant a szí-
vük. Mostantól mindkettőjüknek
egyedül kell helytállniuk az élet vi-
haraiban. Segítség nélkül.
– Nálam a mobil – mondta Ádám.
– Ha baj van, hagyhatsz üzenetet.
181
irodalom5_minion_puha.indd 181
3/21/13 2