Basic HTML Version
Mark Twain:
Tom Sawyer kalandjai
(részlet)
Tom Sawyer kalandjai 1840 táján kezdődnek egy amerikai kisvárosban, St. Petersburgben
[szen píterzbörg]. Tom árva gyerek, nevelése sok gondot okoz nagynénjének, Polly né-
ninek. Velük él Tom féltestvére, Sid [szid], a néni lánya, Mary [méri] és Jim [dzsim] is, a kis
néger szolga.
A tizenkét év körüli gyerek sokszor felé sem megy az iskolának, és mi tagadás, ilyenkor
igen jól érzi magát. Tom a történet során – végtelen találékonyságának és fantáziájának
köszönhetően – igazi vezéregyéniséggé válik. Számtalan kalandot él át barátai, Joe Har-
per [dzsó hárper] és Huckleberry Finn [hákleberi finn] társaságában: elszöknek egy szi-
getre, rablóbanda nyomára bukkannak, kincset keresnek, eltévednek egy barlangban stb.
A következő rész a regény második fejezetéből való. Remekül példázza, hogy Tomot
nem ejtették a fejére, csöppet sincs híján észnek és leleményességnek.
Szombat reggelre virradt. Csillogó nyári verőfény ömlött végig mindenen, élet és jó-
kedv lüktetett mindenütt. […]
Ekkor megjelent a színen Tom. Vödör meszet és hosszú nyelű meszelőt cipelt magá-
val. Végignézett a kerítésen, és mélységes bánat szállta meg lelkét. A természet ragyo-
gó vidámsága egyszerre elröppent. A kerítés vagy harminc méter hosszú és majdnem
három méter magas volt.
Tom úgy érezte, hogy az élet reménytelen, súlyos teher. Sóhajtva mártotta meszelőjét
a vödörbe, végighúzta a kerítés tetején, néhányszor megismételte ezt a műveletet, majd
összehasonlította ezt a jelentéktelen fehér felületet a végtelen, messze nyúló kerítéssel,
és elerőtlenedve leült egy fatörzsre. Ebben a pillanatban gondtalanul énekelve lépett ki
a kapun Jim.
Vödröt vitt magával. Tom leküzdhetetlen undort érzett a vízhordással szemben, de
a kútnál mindig van társaság: fehér, mulatt
1
, néger úk, lányok ácsorogtak ott sorukra
várva, beszélgettek, pihentek, csereberéltek, bámészkodtak, hajba kaptak. És az is eszé-
be jutott, hogy bár a kút alig volt százötven méterre, Jim sohasem jött vissza egy órá-
nál előbb, sőt ekkor is rendesen valakit érte kellett szalasztani… Ez jutott eszébe, ami-
kor megszólalt:
– Te, Jim! Nem akarsz egy kicsit meszelni? Hozok helyetted vizet.
Jim a fejét rázta.
– Nem lehet, úr . Öreg naccsága mondta, menj vízért, senkivel nem beszélj! Mond-
ta naccsága, hogy Tom úr majd kér téged, meszelj helyette, te csak csináld a dolgodat.
Mondta naccsága, meszelést ő maga ellenőrzi!
– Mit törődsz vele, hogy mit mond! Tudod, hogy mindig így szokott beszélni. Hoci
azt a vödröt! Csak egy kicsit meszelj, mindjárt itt leszek. A néni sohasem fogja meg-
tudni.
– Nem, nem merek, Tom úr . Öreg naccsága levágja a fejem. Biztos levágja.
– Mit? A néni? Meg se tud verni rendesen! Azt szeretném tudni, ki törődik azokkal
1
mulatt: fehér és néger szülők házasságából származó utód
189
irodalom5_minion_puha.indd 189
3/21/13 2