Basic HTML Version
Faragó Laci naplójában hűségesen beszámol családja eseménydús hétköznapjairól, va-
lamint a nagyszülőknél töltött karácsonyról és a várva várt nyaralásról. A tizenkét éves fiú
egy kis budapesti lakásban él szüleivel és két testvérével, Ferivel és Picurkával. No meg
az új jövevényekkel, az aranyhörcsöggel, a nyúllal, a kutyával, a cincérrel, a lopótökkel stb.
Persze a szomszédok mindezt nem nézik jó szemmel, és a bonyodalmaknak se szeri, se
száma.
Szeptember 22.
Megbeszéltük a Radóval, hogy naplót fogunk írni, és majd ha öregek leszünk, jót de-
rülünk rajta. […]
Radóval hosszasan tárgyaltunk arról, hogyan írjuk a naplót. Csak arról írjunk-e bele,
ami igazából megtörtént, vagy olyat is írjunk bele – hogy érdekesebb legyen –, amiről
csak olvastunk. És hogy csak a vasár- meg ünnepnapokról írjunk-e, amikor kirándul-
ni szokott az ember, meg moziba menni. Végül is a Radó azt mondta, hogy a hétköz-
napok érdekesek igazán, mert abból látszik, milyen egy család élete. És én elsősorban a
családomról akarok naplót írni.
Én is egyik tagja vagyok a családomnak. […]
Szeptember 27.
[…] Én értem haza elsőnek a napköziből, mert Ferinek kosárlabdaedzése volt. A laká-
sunk teljesen teli volt vízzel, pedig Annus néni addigra már bement az ő kulcsával, és
elzárta a csapot. Neki a Szentesi bácsi szólt. Szentesiék alattunk laknak, és éppen ebé-
deltek, mikor a mennyezetről csöpögni kezdett a levesükbe a víz. […]
Ferinek mind szétáztak a füzetei, mert neki az a szokása, hogy reggelente kirázza a
táskájából azt, ami nem kell, bedobálja az aznapi könyveket meg füzeteket, a többit pe-
dig ott hagyja a padlón. […]
Október 12.
[…] Mégis szóltunk a Novák bácsinak, mert az az emeletes ágy, amit mi magunk épí-
tettünk, összedőlt alattunk. Szentesi bácsiék azt hitték, hogy földrengés van, mikor a
csillárjuk himbálódzni kezdett.
Szerencsére a Feri még nem volt ágyban, mikor ez történt, még fogat mosott, így őt
nem lapítottuk össze, csak a Picurka Barikáját.
Apu először bizonygatta, hogy azért dőlt össze az ágy, mert én Picurkával a legfelső
ágyon birkóztam. Pedig nem is birkóztunk, csak meg akartam értetni azzal a fafejű hú-
gunkkal, hogy övé lehet a tőröm, viszont én alszom a felső ágyon. […]
Április 5.
Ma van a húgunk ötödik születésnapja. […]
Éppen akkor, mikor anyu vágta fel a születésnapi tortát, csengett a telefon. Az a bá-
Bálint Ágnes:
Szeleburdi család
(részlet)
198
irodalom5_minion_puha.indd 198
3/21/13 2