Basic HTML Version
– Harry nem megy sehova – jelentette ki.
Hagrid mordult egyet.
– Azt szeretném én látni, hogy egy magadfajta mugli az útjába áll.
– Magafajta micsoda? – érdeklődött Harry.
– Mugli. Mugliknak hívjuk az ilyen mágiamentes, varázst nem ismerő embereket.
Nagy peched volt, hogy a világ legmegátalkodottabb muglijai között kellett felnőnöd.
– Amikor magunkhoz vettük – szólt közbe Vernon bácsi –, megfogadtuk, hogy vé-
get vetünk ennek. Megfogadtuk, hogy kiirtjuk a fejéből ezt a badarságot! Méghogy va-
rázsló!
– Ti tudtátok? – hüledezett Harry. – Tudtátok, hogy
varázsló vagyok?
– Tudtuk! – csattant fel váratlanul Petunia né-
ni. – Tudtuk! Persze, hogy tudtuk!
[…]
– Potter, Harry!
Mikor Harry kilépett a sorból, megannyi
apró, sziszegő lángnyelvként szerte a te-
remben felcsapott a sustorgás.
– Pottert mondott?
– Ez az a Harry Potter?
Harry még egy utolsó pillantást vetett a
zsúfolt teremre, ahol mindenki a nyakát nyújtogatta,
hogy jobban lássa őt, azután a szemébe húzta a süve-
get. Egyszerre elsötétült előtte a világ.
– Hmmm – csendült egy vékonyka hang a fülében. – Nehéz ügy, nagyon nehéz. Van
bátorsága bőven, azt látom. Észből sincs kevés. Tehetsége is van, óh, de még mennyi…
és egy nagy adag bizonyítási vágy, ez érdekes… Nos, hova tegyelek?
Harry megmarkolta a szék szélét, és azt gondolta: „Csak a Mardekárba ne, csak a Mar-
dekárba ne.”
– Ne a Mardekárba? – folytatta a hang. – Jól meggondoltad? Pedig ott nagyon sokra
vihetnéd. Az alapok ott vannak a fejedben, és a Mardekár segítene elérni a célod. Nem
akarod? Nos, ha biztos vagy benne, akkor legyen a… GRIFFENDÉL!
Az utolsó szót az egész terem hallhatta. Harry levette a süveget, és kissé imbolyogva
elindult a Gri endél asztala felé. Hát mégis beosztották, és nem is került a Mardekár-
ba – ettől annyira megkönnyebbült, hogy fel se tűnt neki a hatalmas éljenzés, amivel
csapattársai fogadták. Percy [pörszi], a prefektus
1
felállt, és lelkesen kezet rázott vele,
a Weasley [vízli] ikrek pedig kórusban skandálták: „Nálunk van Potter! Nálunk van
Potter!” A korábbról ismert fodorgalléros kísértettel szemben ültették le Harryt, s a
szellem vállon veregette őt – ami azzal a szörnyű érzéssel járt, mintha bedugták volna
egy hordó jégkocka közé…[…]
(Fordította: Tóth Tamás Boldizsár)
1
prefektus: vezető
43
irodalom5_minion_puha.indd 43
3/21/13 1