Basic HTML Version
A rosz vén mostoha ekkép gondolkodott;
Követték ezek a szók a gondolatot:
(S nemmondhatni, hogy jókedvvel ejtette ki.)
„Megnézem, mit csinál? ha henyél: jaj neki!”
Jaj neked Iluska, szegény árva kislyány!
Hátad mögött van már a dühös boszorkány;
Nagy szája megnyílik, tüdeje kitágul,
S ily módon riaszt föl szerelem álmábul:
„Becstelen teremtés! gyalázatos pára!
1
Ilyet mersz te tenni világnak csú ára?
Lopod a napot, és istentelenkedel…
Nézze meg az ember…hogy tüstént vigyen el –”
„Hanemmost már elég, hallja-e kend,
2
anyjuk?
Fogja be a száját, vagy majd betapasztjuk.
Ugy merje kend Ilust egy szóval bántani,
Hogy kihullanak még meglevő fogai.”
Reszkető kedvese védelmezésére
Ekkép fakadt ki a nyáj bátor őrzője;
Azután haragos szemmel fenyegetve
Az elmondottakhoz e szavakat tette:
„Ha nem akarja, hogy felgyujtsam a házát,
Meg ne illesse
3
kend ezt a szegény árvát.
Úgyis töri magát, dolgozik eleget,
És mégsem kap száraz kenyérnél egyebet.
Most eredj, Iluskám. Megvan még a nyelved,
Hogy elpanaszold, ha roszúl bánik veled. –
S kend ne akadjon fönn azon, mit más csinál,
Hisz kend sem volt jobb a deákné vásznánál.”
4
Kukoricza Jancsi fölkapta subáját,
S sebes lépésekkel ment keresni nyáját,
Nagy megszeppenéssel most vette csak észre,
Hogy imitt-amott van egy-kettő belőle.
1
pára: ember, állat (népies kifejezés szidalom vagy sajnálkozás kifejezéseként)
2
kend: maga (személyes névmás), a paraszti szóhasználatban lenéző megszólítás
3
meg ne illesse: ne bántsa, hozzá ne merjen érni
4
kend sem volt jobb a deákné vásznánál: ő sem jobb másoknál
59
irodalom5_minion_puha.indd 59
3/21/13 1