Basic HTML Version
3.
A nap akkor már a földet érintette,
Mikor Jancsi a nyájt félig összeszedte;
Nem tudja, hol lehet annak másik fele:
Tolvaj-e vagy farkas, ami elment vele?
Akárhová lett az, csakhogy már odavan;
Búsulás, keresés, minden haszontalan.
Most hát mihez fogjon? nekiszánva magát,
Hazafelé hajtja a megmaradt falkát.
1
„Majd lesz neked Jancsi…no hiszen lesz neked!”
Szomorún kullogva gondolta ezeket,
„Gazduramnak ugyis rossz a csillagzatja,
2
Hát még… de legyen meg isten akaratja.”
Ezt gondolta, többet nem is gondolhatott;
Mert ekkor a nyájjal elérte a kaput.
Kapu előtt állt az indulatos gazda,
Szokás szerint a nyájt olvasni
3
akarta.
„Sose olvassa biz azt kelmed, gazduram!
Mi tagadás benne? igen nagy híja van;
Szánom, bánom, de már nem tehetek róla,”
Kukoricza Jancsi e szavakat szólta.
Gazdája meg ezt a feleletet adta,
S megkapta bajszát, és egyet pödrött rajta:
„Ne bolondozz Jancsi, a tréfát nem értem;
Amíg jól van dolgod, föl ne gerjeszd mérgem.”
Kisült, hogy korántsem tréfaság a beszéd,
Jancsi gazdájának majd elvette eszét;
Jancsi gazdája bőg, mint aki megbőszült:
„Vasvillát, vasvillát!… hadd szúrjam keresztül!
Jaj, a zsivány! jaj, az akasztani való!
Hogy ássa ki mind a két szemét a holló!
4
Ezért tartottalak? ezért etettelek?
Sohase kerüld ki a hóhérkötelet.
Elpusztulj előlem, többé ne lássalak!”
Jancsi gazdájából így dőltek a szavak;
Fölkapott hirtelen egy petrencés rudat,
5
A petrencés rúddal Jancsi után szaladt.
Kukoricza Jancsi elfutott előle,
De korántsem azért, mintha talán félne,
Markos gyerek volt ő, husz legényen kitett,
Noha nem érte meg még husszor a telet.
Csak azért futott, mert világosan látta,
Hogy méltán haragszik oly nagyon gazdája;
S ha ütlegre
6
kerül a dolog, azt verje,
Ki félig apja volt, ki őt fölnevelte?
Futott, míg a szuszból gazdája kifogyott;
7
Azután ballagott, meg állt, meg ballagott
Jobbra is, balra is; s mindevvel mit akar?
Nem tudta, mert nagy volt fejében a zavar.
4.
Mikorra a patak vize tükörré lett,
Melybe ezer csillag ragyogása nézett:
Jancsi Iluskáék kertje alatt vala;
8
Maga sem tudta, hogy mikép jutott oda.
Megállt, elővette kedves furulyáját,
Kezdte rajta fújni legbúsabb nótáját;
A harmat, mely ekkor ellepett fűt, bokort,
Tán a szánakozó csillagok könnye volt.
1
falka: egyfajta állatból összeverődött csapat
2
rossz a csillagzatja: rossz csillagzat alatt születik; azon a hiten alapul, hogy a csillagok állása megha-
tározza a sorsunkat
3
olvasni: itt számolni
4
Hogy ássa ki mind a két szemét a holló!: a gazda azt kívánja, hogy Jancsit akasszák fel, ugyanis a fel-
akasztott ember szemét vájja ki a holló
5
petrencés rúd: szárításra, szénaszállításra használatos eszköz
6
ütleg: verés
7
kifogy a szuszból: kimerül, kifullad
8
vala: volt, a létige régies elbeszélő múlt idejű alakja
60
irodalom5_minion_puha.indd 60
3/21/13 1