Page 122 - 8_fizika.indd

A Föld felszínétől távolodva rohamosan csökken a levegő sűrűsége, nyomása, és változik a hőmérséklete is. Ez egy-ben azt is jelenti, hogy a világűrből érkező csillagfény válto-zó fzikai tulajdonságú levegőrétegeken halad keresztül ad-dig, amíg a földi megfgyelő szemébe – vagy a távcsőbe – ér. A különböző fzikai tulajdonságú levegőrétegek pedig egy-re jobban eltérítik a fényt eredeti haladási irányától . A csillagokat ezért nem pontosan abban az irányban látjuk, ahol vannak. Ezt a jelenséget légköri sugártörés-nek (idegen szóval: refrakciónak) nevezzük (365. ábra).

Érdekes jelenséget tapasztalhat az, aki sík vidéken, vagy tengerparton fgyeli meg a felkelő Napot: a napkorong nem kör alakú (366. ábra). Ezért is a légköri sugártörés a fe-lelős, melynek mértéke a horizont közelében a legnagyobb, és a zenit felé haladva csökken: a napkorong „alját” jobban megemeli, mint a „tetejét”: ezért látszik a felkelő Nap ko-rongja ellipszis alakúnak (367. ábra).

A teljes visszaverődés a légkörben is lejátszódhat – ennek következménye például a délibáb . Létrejöttének meteoro-lógiai feltétele, hogy a talaj közelében elhelyezkedő levegő-rétegek ritkábbak legyenek a felettük levőknél. Ez bekövet-kezhet akkor, ha az erős napsütés által felmelegített talaj az alsó légrétegeket felmelegíti – felettük pedig hidegebb leve-gő helyezkedik el. Így a meleg és hideg levegő közötti határfe-lület tükörként viselkedhet, gyakran távoli tárgyak tükörképét vetítve elénk (368-369. ábra). E légtükrözés okozza nyáron az előttünk, távolabb látszó útfelület ezüstös csillogását is.