Page 132 - 8_fizika.indd

A távoli tárgyak megfgyeléséhez, az égitestek vizsgálatá-hoz távcsöveket használunk. Fénytani szempontból két nagy csoportba sorolhatók: a lencsés és a tükrös távcsövek közé. A lencsés távcsövek két alapvető típusa a Kepler-féle és a Galilei-féle távcső. A tükrös távcsövek közül pedig a Newton-féle távcsővel ismerkedünk meg.

A Kepler-féle távcső két gyűjtőlencséből áll, melyeknek főtengelye egybeesik. A tárgy felé forduló lencse a tárgy-lencse vagy objektív . A szem felé forduló lencse a szem-lencse vagy okulár . Az objektív fókusza lényegesen hosz-szabb, mint az okuláré. Az átmérője is nagyobb annak érdekében, hogy minél több fényt gyűjtsön össze. Az ob-jektív által a tárgyról előállított képet az okulárral, mint na-gyítóval szemléljük (413. ábra). 412. ábra Lencsés távcső

Kepler-távcső a tárgyakról fordított állású képet ad. Ez azonban az égitestek észlelésekor nem zavaró, ezért ezt a távcsőtípust elsősorban csillagászati megfgyelésekhez használják.

A távcsőben látott kép látószöge nagyobb, mint ha a tárgyat szabad szemmel néznénk: a távcsövek is „látószögnagyító” eszközök. Nagyítását az objektív és az okulár fókusztávolságának hányadosa adja meg (képletben: N

A Galilei-féle távcső objektívje gyűjtőlencse, okulárja szórólencse. A két lencse főtengelye egybe-esik (414. ábra). A Galilei-távcső a tárgyakról egyenes állású képet ad, ezért földi tárgyak vizsgálatára is alkalmas. Nagyítását az objektív és az okulár fókusztávolságának hányadosa adja meg. A kép – mindkét típusnál – az okulár elmozdításával állítható élesre.