Page 135 - 8_fizika.indd

Az iskolai gyakorlatban rendszerint olyan mikroszkópokat használunk, melyeknek csak egy okulár-lencséje van; az ilyen, monokuláris mikroszkóppal történő megfgyeléshez csak az egyik szemünk-re van szükség. Monokuláris mikroszkóp az iskolában vagy a kirándulásokon is jól használható kézi mikroszkóp is (422. ábra)

Ahhoz azonban, hogy egy tárgy térbeliségét is jól érzékelhessük, egyszerre kell „használni”mindkét szemünket. Ezért az egész tárgy vizsgálatához szetereomikroszkópra (vagy más szóval: binoku-láris mikroszkópra) van szükség (423. ábra). (Például, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen alakú egy apró rovar.) A sztereomikroszkópok kisebb (10–80 ×-os) nagyításúak. Az alkalmazás céljának megfelelően sokféle mikroszkópot készítenek. Így más mikroszkóp szolgál a sejtek kutatására, más a kőzetek vizsgálatára (424. ábra) vagy a fémmegmunkálás ellenőrzésére, és így tovább.

A XX. század egyik nagy találmánya az elektronmikroszkóp (428. ábra). Mint a neve is mutatja, ez nem hagyományos fénymikroszkóp. A képalkotást a céltárgyakra irányított elektronok segítségével valósítjuk meg. Az elektronmikroszkóp által adott kép nem szemlélhető közvetlenül úgy, mint a hagyományos mikroszkópokban: megjelenítéséhez képernyőre van szükség.

428. ábra 425. ábra Vörösvértes-tek képe optikai mikro-szkópban 400 ×-os és …

(Ez a képernyő hasonló a televíziók képernyőjéhez.) Az elektronmikroszkóppal olyan kis részletek is megfgyelhetők, amelyek fénymikroszkóppal már nem (425–427. ábra). Az elektronmikroszkóppal 100 000 ×-es nagyítás is elérhető.

A kutatómikroszkópok fontos tartozéka a fényképezőkamera és a videokame-ra is. A videokamera segítségével a mikroszkópi kép közvetlenül egy monito-ron jeleníthető meg; videokazettán, mágneslemezen is rögzíthető. Így nem-csak „állóképek”, hanem folyamatok is rögzíthetők, elemezhetők.