Page 138 - 8_fizika.indd

Valószínű, hogy az első képrögzítés a francia Joseph Niepce-nek (1765–1833) sikerült, az 1820-as évek végén. (A név helyes kiejtése: zsozef niepsz). Niepce ónlemezre felvitt fényérzékeny anyagot (egy különleges aszfaltot) helye-zett el a sötétkamrában. Ez az anyag egészen más módon rögzítette a képet, mint a ma használatos fényképészeti anyagok. Honftársa, Louis Daguerre (1787–1851) (ejtsd: lui dagerr) jódgőzzel kezelt ezüstlemezekre készített felvéte-leket. (A kezelés hatására a lemezek felületén fényérzékeny anyag, ezüst-jodid keletkezett.) Az így készített képet da-gerotípiának nevezzük (440. ábra).

A fényérzékeny ezüstvegyületeket később üveglemezre vit-ték fel – így készültek az üveglemezes negatívok (441. áb-ra). Ezekről már tetszőleges számú pozitív képet tudtak ké-szíteni, bár kezelésük nehézkes volt, és könnyen eltörtek. A mai, „hajlékony” fényképészeti flmek elődjét az amerikai George Eastmann (1853–1932) találta fel. (A név helyes kiej-tése: dzsordzs ísztmann.)

A fényképezés a XIX. század végére meghódította a világot. A mindennapi élet és a tudomány szin-te minden területén alkalmazták – és alkalmazzák ma is. A jó fénykép elsődleges fzikai feltétele azonban a jó objektív.

Az első, valóban jó leképezést adó fényképészeti objektívek megalkotása Petzval József (1807–1891), magyar tudós nevéhez fűződik (442. ábra). Petzval mérnöknek tanult, majd 1835-től matematikát ta-nított. Ezután Bécsben kapott egyetemi katedrát. 1839-ben fogott hozzá egy 4 lencséből álló, össze-tett objektív tervezéséhez. Az 1840-ben elkészült lencsékkel felszerelt gépek (443. ábra) kitűnő, tor-zításmentes képet adtak, lehetővé téve a színvonalas fényképezést. Petzval ugyanakkor felfedezte és leírta, hogy mi a feltétele egy többtagú lencserendszer kifogástalan képalkotásának. A mai, kor-szerű objektívek tervezésénél is fgyelembe veszik a róla elnevezett „Petzval-feltétel”-t.