Page 142 - 8_fizika.indd

Kiskorunk óta megszoktuk, és ezért természetesnek vesszük, hogy környezetünk tárgyai, élőlényei

különböző színűek. Napfényben vagy lámpafénynél zöld színűnek látjuk a zöld levelet és pirosnak a piros virágot. Vajon miért van ez így?

Kísérleti eszközünk a korábban már megismert prizma (457. ábra), melyre keskeny fehér fénynyalábot bocsátunk a diavetítőből. A fény a prizma mindkét határoló lapján megtörik. Helyezzünk a prizmából kilépő fénynyaláb útjá-ba egy ernyőt (például egy nagyobb, fehér papírlapot)! Az ernyőt a prizmától távolítva megfgyelhetjük, hogy a kilépő nyaláb egyre szélesebb lesz, és megjelennek benne a szi-várvány színei: a vörös, a narancs, a sárga, a zöld, a kék és az ibolya (458. ábra).

Egy prizma segítségével az ablakon beeső napfény is „fel-bontható” (459. ábra).

Végezzük el az „ellenpróbát” is! Egy gyűjtőlencse segítsé-gével gyűjtsük össze a prizmát elhagyó, különböző színű fénysugarakat. Megfgyelhetjük , hogy a szivárvány színeit egyesítve újra fehér fényt kapunk (460. ábra).

A fehér fény összetett: több különböző színű fény keveréke.

A fehér fény (például prizmával) összetevőire bont-ható. Az ernyőn megjelenő színek között nincs éles határ, azok folyamatosan mennek át egymásba: ezt a színsorozatot folytonos színképnek nevezzük. A folytonos színkép főbb színei: vörös, narancs, sár-ga, zöld, kék, ibolya.