Page 149 - 8_fizika.indd

közvetlenül is és a tárgyról visszaverődve is a lemezre jut (489. ábra). Ennek hatására a lemezen egy olyan mintázat jön létre, mely szabad szemmel semmit nemmond: ez a hologram. A lézerrel meg-világított hologram azonban a tárgy térbeli képét adja (490. ábra).

Napjainkban már napfényhologramokat készítenek, melyeknek csak az elkészítéséhez kell lézer, de fehér fényben is láthatók. A hologramok egy különleges eljárással, ezüstös műanyagra nyomtat-hatók. A nyomtatott hologram nem olyan tiszta és részletes, mint a lemezen rögzített, de szinte le-hetetlen hamisítani: ezért biztonsági elemként sok helyen használatos (491. ábra).

rengeteg adat tárolható, és a lejátszás is kíméletes: a fénysugár nem„koptat-ja” a lemezt. Az orvosok operációt vé-gezhetnek „lézerszikével”. A kis felület-re koncentrált sugárral igen pontosan végezhető a beavatkozás, és a lézersu-gár a hajszálereket is „behegeszti” – csökkentve a vérzést. Száloptikán pe-dig közvetlenül a beteg testrészhez vagy szervhez vezethető.

A holográfa felfedezése egy magyar tudós, Gábor Dénes (492. ábra) nevéhez fűződik. Gábor Dénes a budapesti, majd a berlini Műegyetemen tanult, és 1924-ben szerzett villamosmérnöki diplomát. Németországban, majd 1937-től Angliában dolgozott – ahol az elektronmikroszkóp tökéletesítése volt fő kuta-tási területe. E munkája közben jött rá arra, hogy a hagyományos optikai képpel szemben jóval több információ rögzíthető, ha a megvilágító fénysugár egy ré-szét a tárgyra, másik részét pedig közvetlenül a fotolemezre vetíti. Így született meg (1948-ban) a holográfa elmélete, melynek elnevezése a holosz (=minden) és a grafei (=írni) görög szavakból származik. Az első hologramok 1962-ben készültek el. Gábor Dénes tagja volt az angol Royal Society-nek, az Egyesült Államok Tudományos Akadémiájának, és 1964-től tiszteletbeli tagja a Magyar Tudományos Akadémiának is. Az 1971. évi Nobel-díjat „a holográfa mód-szerének felfedezéséért és fejlesztéséért” kapta.