Page 30 - 8_fizika.indd

Egy korábban elvégzett kísérlet során megfigyeltük, hogy a feltöltött elektroszkópról a többlettöltés egy része elvezethető. Ez a folyamat azonnal megindult akkor, amikor a két elektroszkópot egy fém-rúddal összekötöttük. Mintha a feltöltött elektroszkópon „nyüzsgő” elektronok csak arra vártak volna, hogy egy másik, kevesebb elektront tartalmazó helyre mehessenek! Másként ezt úgy is megfogal-mazhatnánk: két olyan test között, melyek közül az egyik elektrontöbblettel rendelkezik, a másik pe-dig nem, elektromos feszültség van.

A folyamatot ahhoz hasonlóan képzelhetjük el, mint amikor a közlekedőedény egyik szárában maga-sabban van a folyadékszint, mint a másikban (71. ábra). A folyadékoszlopok hidrosztatikai nyomása kü-lönböző – a nyomáskülönbség miatt a folyadék a nagyobb nyomású hely felől a kisebb nyomású hely felé áramlik. Az áramlás mindaddig tart, amíg a folyadékszintek azonosak nem lesznek (72-73. ábra).

A folyadékáramlás alkalmas arra, hogy modellezzük vele az elektronok áramlását. Modellünkben a feszültségnek a hidrosztatikai nyomások különbsége, az elmozdulni tudó elektronoknak pedig a víz felel meg. Modellünk és elektromos kísérletünk azonban csak szakaszosan működik. Újabb folyadék-áramláshoz újabb vizet kell tölteni az edénybe; újabb elektronáramláshoz még egy dörzsölésre és fel-töltésre van szükség. Ez azonbannemfolytathatóhosszú ideig: az edénymegtelik vízzel; a két elektrosz-kópon pedig annyi többlettöltés lesz, hogy a taszító hatás miatt nem tudunk újabbakat rájuk vinni.

Hogyan tehetnénk folyamatossá az elektronok áramlását? 1. Állandóan pótolni kell az egyik helyről eltávozó elektronokat.

2. Gondoskodni kell arról, hogy a másik helyre áramló elektronok ott ne gyűlhessenek össze. Ehhez fo-lyamatosan működő áramforrásra és zárt áramkörre van szükség.