Page 39 - 8_fizika.indd

Luigi Galvani (1737–1798) a bolognai egyetem bonctan taná-ra volt. Először 1780-ban észlelte, hogy laboratóriumában (105. ábra) a kísérleti céllal kipreparált békacombok – látszó-lagminden ok nélkül – rángatózni kezdenek. A békacombok összehúzódása akkor következett be, ha a laboratóriumban használatos dörzselektromos eszközökből szikra pattant ki – jóllehet, a békacomb és az elektromos eszköz között köz-vetlen összeköttetés nem volt.

egymással érintkező fém alkotta. Közé-jük sóoldattal vagy lúggal átitatott posz-tódarabot szorított. Az első Volta-oszlo-pok 30-60 db „elemből” álltak, ezüst (Ag) és cink (Zn) elektródákkal (106. ábra). Ezek az áramforrások nemcsak a tu-dósok körében keltettek óriási feltűnést. Napóleon, Volta őszinte csodálója, egy 600 elemből álló készüléket készítte-tett tudósaival, és azt Davy-nek, a híres angol vegyésznek ajándékozta. Davy ennek segítségével fedezte fel a nátri-umot és a káliumot. Volta 30 évesen a comói gimnázium tanára lett, majd 5 évvel később a padovai egyetemre hívták, ahol 1819-ig tanított. 1827-ben halt meg.

Galvani számos kísérletet végzett, hogy megtalálja e jelenség okát. Észrevette, hogy a békacomb a légköri elektromosság hatására is összerándul, ha egy drót eközben a földdel is összeköti. Megfigyelte, hogy ha a rézkampóra akasztott békacombot egy vaslemezre helyezik, az a két fém érintkezésének pillanatában rándul meg. (E jelenség okát ma is galván-elektromosságnak nevezzük.) De elmaradt a jelenség, ha a vaslemez helyett valamilyen szigetelőre, például üveglemezre tették a békacombot.

Alessandro Volta 1745-ben, Comóban született. Korának tudósai között egy érzékeny elektromos esz-köz, a szalmaszálas elektroszkóp feltalálójaként vált ismertté. Volta folytatta Galvani kísérleteit. Tapasz-talatairól így írt: „Tulajdonképpeni értelemben ők (azaz a fémek) a szülői a villamos áramnak…”. Felis-merte, hogy a Galvani-féle kísérletekben az egyik fém szénnel helyettesíthető. 1794-ben kimondta, hogy „villamos hatás akkor áll elő, ha a fémek nedves testekkel érintkeznek”.

1800-ban alkotta meg a később „Volta-oszlop”-nak nevezett, első olyan készüléket, melynek segítségével gyakorlati célokra is hasznosítani lehetett az elektromosságot. Az oszlop 1-1 elemét két különböző,