Page 84 - 8_fizika.indd

Korábbi tanulmányaink során, a természetismeret órákon már megismerkedtünk a mágnesekkel és a mágneses kölcsönhatással. Az órai kísérletek során az iránytűt víz- és fűtéscsövektől, nagyobb vastár-gyaktól távol kellett elhelyeznünk, hogy „pontosan mutasson”. Vajon az áramjárta elektromos vezeték nem befolyásolja az iránytű elfordulását?

Készítsük el a 234. ábrán látható kísérleti összeállítást! Kap-csoljuk a szigetelő tartóba fogott, vízszintes helyzetű veze-tőt egy 4,5 V-os zsebtelep sarkaihoz!

Megfigyelhetjük, hogy a vezető közelébe helyezett iránytű kitér (235. ábra).

Ha az áram irányát „megfordítjuk”, a mágnestű az előbbivel ellenkező irányba tér ki (236. ábra).

Kössük a vezetőt két, sorbakapcsolt zsebtelep – vagyis egy 9V-os áramforrás – sarkaihoz! Az iránytű kitérése nagyobb lesz, mint az előző kísérletben volt. Mivel kísérleti eszközünk-ben más változás nem történt, arra gondolhatunk, hogy a na-gyobb erősségű áramnak nagyobb a mágneses hatása.

Ha pedig az iránytűt egyre távolabb visszük az áramjárta ve-zetőtől, az iránytű elfordulása egyre kisebb lesz (változatlan áramerősség mellett). Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy

az elektromos árammágneses hatása a vezetőhöz kö-zel nagyobb, a vezetőtől távol kisebb mértékű.

Kísérleti tapasztalataink egyben arra is utalnak, hogy az áramjárta vezetőt

mágneses mező veszi körül.

Másképp ezt úgy is mondhatnánk, hogy az elektromos árammágnesesme-zőt hoz létre . A mágneses mező erőhatást gyakorol a benne levő iránytűre – ennek a következménye az iránytű elfordulása.

Az áramjárta vezető közelében elhelyezett iránytű elfordulása egyértelműen bizonyítja, hogy az elekt-romos áramnak mágneses hatása is van.

Az elektromos áram mágneses hatása a vezetőben folyó áram erősségével egyenesen arányos. A vezető-höz közel nagyobb, a vezetőtől távol kisebb mértékű.