This is a SEO version of ap081603+. Click here to view full version
« Previous Page Table of Contents Next Page »106
A végső megoldás
Hitler a meghódított országokban „új rendet” vezetett be. En-nek fontos része volt a – Németországban már korábban, 1933-tól létező – büntetőtáborok, azaz a koncentrációs táborok fel-állítása.
A németek a leigázott országokat nyersanyag- és munka-erőforrásnak tekintették. A hadiüzemekben az elhurcolt munkaképes civil lakosságot és hadifoglyokat dolgoztatták, az
öregeket, betegeket, gyerekeket azonnal kivégezték. A nácik számára nemkívánatos lakosságot megfosztották minden vagyo-nától, elhurcolták lakóhelyéről. Ez volt a deportálás. Embertelen bánásmód, minimális élelmiszeradag, halálos munkatempó jelle-mezteazéletkörülményeket.Azelhurcoltaknagy részének semmi esélye nem volt a túlélésre. Őket megsemmisítő (koncentrációs) táborokba, „halálgyárakba” vitték. Sokan belepusztultak az em-bertelen bánásmódba és az éhezésbe. A náci birodalom ellen-ségeinek tekintett néhány népcsoportot. Mindenekelőtt a zsi-dóságot, majd a cigányságot hurcolták táborokba, és erre a sorsra jutottak a politikai ellenfelek is. Ez a sors várt a kommunis-tákra, a baloldali és a polgári politikusokra, továbbá a homosze-xuálisokra, a hadifoglyokra, a köztörvényes bűnözőkre, a testi és szellemi fogyatékosokra és egyes vallási csoportok tagjaira is. A haláltáborok közül leghírhedtebb a lengyelországi Ausch-witz (Oświęcim) volt. A zsidókat előbb a megszállt országokban, arra kijelölt helyen, sokszor saját településeiken gettóba zárták. A gettó a zsidók számára elkülönített lakónegyed volt, amelyet nem volt szabad elhagyniuk, s fel kellett varrniuk a ruhájukra a sárga Dávid-csillagot. Innen szállították őket a haláltáborokba. A tömeggyilkosságok vezetői tudván, hogy milyen embertelen-ségetművelnek, gondosan titkolták a táborok létezését. Aháború végén az Auschwitzba, Dachauba, Treblinkába eljutó győztesek – akik pedig sok vért láttak, sok szenvedést átéltek – elborzad-tak a látványtól, a holokauszt rémtetteitől. Holokausztnak (népirtásnak) nevezzük a náci Németországnak – a történelem-ben addig példátlan módon – a zsidóság megsemmisítésére irá-nyuló 1933–1945 között végrehajtott programját.
Horthy kiugrási kísérlete és Szálasi rémuralma
A szovjet Vörös Hadsereg 1944 nyarán elérte a Kárpátokat. Románia, kihasználva földrajzi előnyeit, jó politikai érzékkel
1944. augusztus 23-án átállt a szovjetekhez.
Horthy keze meg volt kötve. A németbarát Sztójayval a „kiugrás” elképzelhetetlen volt. Ezért a kormányzó – mi-után külföldi tiltakozásra leállította a budapesti zsidóság de-portálását – leváltotta Sztójayt. Majd hivatkozással a háborúra,
Lakatos Géza vezérezredest nevezte ki miniszterelnöknek.
Az auschwitzi halálgyár
Auschwitzban körülbelül két és fél millió fog-lyot gyilkoltak meg: a nácik elgázosították, majd elégették áldozataikat. A nőket, gyerekeket, öre-geket válogatás nélkül küldték a gázkamrákba. Az áldozatoknak azt mondták, hogy „zuha-nyozni” viszik őket, majd rájuk zárták az ajtót. Kis nyíláson 5-10 percen át Zyklon-B gázt fú-vattak be, fél órán át még zárva tartották a he-lyiséget, majd a rabokból álló kirendelt osztagok eltávolították a holttesteket. A II. világháború alatt a nácik mintegy 6 millió zsidót és félmillió nem zsidót gyilkoltak meg a táborokban.
Horthy aláírja Magyarország kilépését a háborúból
A legtöbb ember a lengyelországi Auschwitzban pusztult el
Orosz gyerekek koncentrációs táborban
tori8.indb 106 3/8/11 3:10:
This is a SEO version of ap081603+. Click here to view full version
« Previous Page Table of Contents Next Page »