Page 165 - ap081603+

A mezőgazdaságban másként zajlott az államosítás, mint az iparban. A magyar paraszt évezredes álma teljesült, ami-kor 1945-ben földhöz jutott. Már-már élvezhette volna munká-ja gyümölcsét, ám elérkezett a „termelőszövetkezetek” kialakítá-sa, a téeszesítés félelmetes időszaka. A parasztok eleinte nem akarták bevinni a földjüket a termelőszövetkezetbe, a „téesz-be”. 1953-ig a parasztságnak csupán 20 százalékát tudták ráven-ni, hogy vállalja a közös termelést. A talpon maradt, hozzáértő gazdákat – akiknek vállán nyugodott a magyar mezőgazdaság termelékenysége – kulákoknak bélyegezték. A kulákokat (az orosz szó jelentése ’ököl’, nálunk a gazdag parasztot nevez-ték így) hivatalból üldözték. Megvádolták őket termény rej-tegetésével, feketevágással*, a szegényebb parasztok kihasz-nálásával. Már a legkisebb gyanú is elegendő volt ahhoz, hogy elvigyék őket. Ebből a korból ismeretes a „padlássöprés” gya-korlata is, amelynek során a paraszttól beszolgáltatásként elvit-ték utolsó szem gabonáját is. Annyija sem maradt, amennyiből a következő évben vethetett volna. A mezőgazdasági terme-lés annyira visszaesett, hogy Magyarország búzából behozatal-ra szorult. A kulákokat perbe fogták, elvették földjüket, esz-közeiket. A magyar parasztságot ellehetetlenítették. Először termelőeszközeitől (cséplőgép, eke, haszonállatok) és a földjétől fosztották meg, majd erőszakot alkalmazva bekényszerítették őket a tsz-be. Rákosi a szovjet példa legembertelenebb módsze-reit is követte. A Mátrában, Recsken állították fel a magyar Gulagot, egy kényszermunkatábort. A túlélő visszaemlékezők a legkegyetlenebb rémségekről számoltak be. Az internáltakat, azaz a bírósági tárgyalás nélkül elhurcolt politikai foglyokat, a hortobágyi, a tiszalöki, az oroszlányi és a kazincbarcikai mun-katáborokba vitték és dolgoztatták.

A szovjet mintára kiépített tanácsrendszer hosszú évtizedeken át meghatározta a magyar államgépezet működését. Az alap-törvény, az alkotmány adva volt, erre építették a közigazgatást. Ezt az 1950. évi I. törvény szabályozta. 1950 júniusában Ma-gyarországon megalakultak a tanácsok, élükön a tanácsel-nökkel. Ez a fontos hivatal az önkormányzatokat váltotta fel. A felmenő rendszerű községi, városi (kerületi), járási (a megyén belüli kisebb közigazgatási egység) és megyei tanácsok 1971-ig szigorú központi utasításos rendszerben működtek. Gya-korlatilag a tanácsok irányították az ország mindennapi életét, vezetőik beleszólhattak a családok, az egyének sorsába is. Az ál-lamfői hatalommal a tényleges befolyással nem bíró Elnöki Tanácsot, illetve az elnökét ruházták fel.

Miközben a propaganda az értelmiségi– munkás–paraszt összefogásról, a töretlen fejlő-désről harsogott, az értelmiségiek – elsősorban művészek – tízezreit tették tönkre. 1951-től so-kukra a kitelepítés réme várt. A kommunisták-kal szembeni fenntartásaiknak hangot adó ér-telmiségiek és a kuláknak minősített parasztok mellett azok is erre a sorsra jutottak, akik el-sősorban Budapesten szép lakással rendelkez-tek, illetve arisztokrata vagy tőkés származá-súak voltak. A családok váratlanul kapták meg a határozatot a kitelepítésről. Néhány órán be-lül el kellett hagyniuk a házukat. Maximum 500 kilós csomagot vihettek magukkal. A cse-csemőket, a mozgásképtelen öregeket sem kí-méltek. Többnyire alföldi tanyasi házba tele-pítették őket, de nem volt ritkaság, hogy egy csűr, fészer vagy kitakarítatlan ól lett a lakó-helyük. A kitelepítetteknek saját magukat kel-lett eltartaniuk. A sötét évek fekete krónikája, hogy hazánkban 1949 és 1953 között körülbe-lül egymillió embert jelentettek fel, s több mint félmillió elmarasztaló ítélet született. Ez az adat jól mutatja, hogy a Rákosi-rendszernek sike-rült megmérgeznie az emberek lelkét, az embe-ri kapcsolatokat.

Mi a különbség a tervgazdálkodás •

és a piacgazdálkodás között? Honnan származik a sztahanovista el- • nevezés? Mi lett az eredménye a kisipar, a kiskeres- •

kedelem és a mezőgazdaság erőszakolt át-alakításának, elsorvasztásának? Indokold meg válaszodat!